Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

rosi vezető réteget, s az egyenjogúsítását egyre hangosabban követelő iparoso­kat, szegényparasztságot. A XX. század mutatta meg: hogyan tudtak élni a „biztató életű parasztok" a kínálkozó lehetőséggel? TÁRSADALMI, TÁRSAS ÉLET — EGYLETEK ÉS ISKOLÁK E rövid fejezet keretei között nincs szándékunk a fentiek történetének részletes tárgyalására. Az alábbi néhány mondattal a figyelmet szeretnénk fel­hívni a társadalmi élet e két alapvető intézményére. Egyletek: a ceglédi egyletek történetének részletes ismertetése még fel­dolgozásra vár. Mivel tevékenységük fénykora a dualizmus időszakára esett, meg kell emlékeznünk róluk. Az egyleti mozgalom első példái a kiszolgált 48-as honvédeket összefogó honvédegyletek voltak. 71 Alakulásukat — különös módon, szándéka ellenére — a hivatalos hatalom is elősegítette. Természetesen, szerveződtek az egyletek spontán módon, később egyre inkább az állami hatalom akarata ellenére. Szá­mos egylet működött az országban e fedőnév alatt — valójában a független­ségi eszme harcos szervezetei voltak. Különösen az abszolutizmus évei alatt nőtt meg a számuk, jelentős befolyást gyakorolva a falusi és városi politikai közvélemény alakulására. Maga a király — tőle szokatlan gesztussal — tevé­kenységük anyagi alapjára felajánlotta koronázási ajándékát 1867-foen. Működésük a kiegyezés után sem szűnt meg, azonban tevékenységük jel­lege átalakult, megváltozott tagjaik összetétele is. Alakulásukat Kossuth is jó akarattal sürgette, bennük látva a társadalmi mozgalmak ébrenítartóit. Emlé­kezzünk a ceglédi Népkörhöz írt levelére: „Életet tehát a társadalmi téren, pezsgő életet — Uram- Barátom! És minál több világot, hogy a nemzet ön­tudatosan számot adhasson s adjon magának a helyzetről." 72 A különböző egyletek között az alapvető különbség tagjaik összetételében volt. A társadalmi ellentétek erősödésével az egyes rétegek a hétköznapi érint­kezésben is eltávolodtak egymástól. Cegléden is elképzelhetetlen volt, hogy a Népkörbe pl. napszámos ember is betegye a lábát. A módos gazdák ugyanígy messziről elkerülték a Kaszinó egyletet, a városi úri értelmiség találkozóhelyét. Voltak persze közös pontjaik is a különböző egyletek működésének. Vala­mennyi alapszabályban hasonló célt jelölték meg: a tisztes társalgás, hasznos olvasás, közhasznú ismeretek terjesztése, a közművelődés előmozdítása, törvé­nyileg nem tiltott mulatságos időtöltés. 73 Nevük és tagjaik összetétele szerint rendkívül sokféle egylet létezett, a város szinte valamennyi csoportját össze­fogva. 1893-ban pl. az alábbi egyletekről tudunk: Egyenlőségi olvasóegylet, Iparos­ifjúság önképző egylete, Árpád olvasóegylet, Széchenyi olvasóegylet, Újvárosi olvasóegylet, Gazdászegylet, Közművelődési kör, Tékéző társaság, Kereskedő ifjúság egylete, Kossuth-<kör, Függetlenségi Kör, Oasinóegylet, Népköregylet. 74 Az iparosok politikai törekvését jelzi, hogy a század végére számtalan, a kü­lönböző szakmák munkásait összefogó önsegélyező, érdékvédő egylet alakult. Mibői állt az egyletek tevékenysége? Mindenekelőtt szükség volt egy he­lyiségre, ha ilyen nem létezett, megtette valamelyik vendéglő különterme is. Nem előre meghatározott „munkaterv" szerint működtek, de működésük többé­kevésbé folyamatos volt. A saját egyletébe — ha nem is rendszeresen — min­denki eljárt, eleget téve ezzel közéleti szereplésének. 75 279

Next

/
Thumbnails
Contents