Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

szerzésére egyelőre, de létezett az íratlanul is. A király 1852. évi látogatását, melyet az enyhülés demonstrációjául szánt az állaimi vezetés, a városban is gondosan előkészítették. Biztosították a felséget tántoríthatlan ragaszkodásukról és jobbágyi hűséges hódolatukról.

3 A résztvevők visszaemlékezése szerint azonban parancsszóra menték királyt látni, mozsarazni és éljenezni, „... nem igen állt még ekkor a derekunkhoz az ilyen dolog".

4 Dicsőítésekben, ünneplésekben később sem volt hiány, a király 1857-es látogatásának fényéről is remek látványossággal gondoskodott Cegléd közönsége : míg a király fogadja a város hivatalos vezetőit, „... a vásártéren ez alkalomra » rendezendő ökörsütés, zene- és tánczczal egybekötött népünnepély fog tartani azon magasztos köz öröm kifejezésére.. .".

5 Ugyanakkor ama polgártársuk kérését, ki a várostól kéri megtéríteni a király tiszteletére írott versének nyomdaköltségeit, megrökönyödve és megdöbbenéssel fogadták, mondván a város semmi ilyesmire nem kérte és nem biztatta az alkalmi költőt. A város legkiválóbbjainak politikai véleményét kiválóan megmutatták az 1850-es évek. Bobory Károllyal az élen számos ceglédi vett részt a Kossuth irányítása alatt szervezett alkotmányos és függetlenségi mozgalmakban. Bobory Károly, ki ceglédi katolikus pap volt, 48-as tevékenységével vívta ki a város bizalmát. E pap, kinek lelkiismerete tiltakozott az ellen, hogy a szószékről a forradalmat és szabadságharcot megtagadó, a Ferenc József iránti kötelezettségekre figyelmeztető nyilatkozatot olvasson föl, követőkre talált a megyében is. Érdemeit nem kisebbíti az a körülmény, hogy az alsópapság körében jó néhány olyan személyt találunk, akiket forradalmi tevékenységükért ítéltek el. [Gondoljunk csak a tragikus sorsú Mednyánszky Cézárra, vagy Barsi (Neumann) Józsefre.] A megyei kezdeményezés dicsősége mégis Boboryt illeti meg. Indítványára egyházi kongresszus (konventikulum) gyűlt össze Cegléden 1849. június 21-én, melyen az egyházmegye 54 papja vett részt. Határozatuk számunkra legérdekesebb és legértékesebb pontja az alábbi volt: „Szükségesnek tekintvén a testvéri gyülekezet nyilván kifejezni politikai vallomását, irányelvéül a demokratái köztársaságot, mint a keresztény szellemével főleg egyezőt vallotta."

6 Ez bizony szokatlanul hangzik a feltétlen engedelmességre szorított papok szájából, főleg a keresztény szellemre hivatkozva. Mindenképpen politikai érettségüket és öntudatukat bizonyítja. Nem rajtuk múlott, hogy nem jutott idő megvalósítani határozataikat. Ahhoz azonban elég volt, hogy Boboryt 1850 elején letartóztassák és szabadulása után is megfigyelés alatt tartsák. A határozat ismerete után nem meglepő, hogy Makk József, ismerve Bobory politikai múltját csatlakozásra szólította föl őt mozgalmához. E dolgozatnak nem feladata a Kossuth által irányított összeesküvések és alkotmányos mozgalmak tárgyalása, de Bobory és a ceglédiek politikai magatartásának megértéséhez szólni kell róluk. 1849 után, a gazdasági és politikai viszonyok fordulásával a forradalmi mozgalmaknak apálya jött el. Mégis a függetlenségi szervezkedéséknek érthető és érvényes alapjuk volt: a függetlenség visszaállítása, a terror miatti felháborodás, a jogos visszafizetés reménye, a nagyon is közeli dicsőséges forradalom emléke, a nemzetközi politikai segítségbe vetett hit, az emigránsok reménye, hogy valaha visszatérhetnek. Azonban Kossuth — ki a szervezkedések mögött állt — nem számolt a megváltozott körülményekkel. A közvetlen irányító Makk József volt, ki hamarosan kapcsolatokat épített ki Erdélyben, Pesten, sőt Bécsben is a mozgalom későbbi mártírjaival, Jubál Károllyal, May Jánossal, Török Jánossál, Horváth Károllyal és a többiekkel. 265