Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

3. TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HARCOK, IRÁNYZATOK A XX. SZAZAD ELEJÉIG BEVEZETÉS Korszakunkban azt próbáltuk meg figyelemmel kísérni: hogyan változott a város társadalma a század végére egyre tagoltabbá, belső ellentétektől teljessé. A város egyes rétegei századok óta különböztek egymástól vagyoni helyzetük alapján, de politikai jogaik, társadalmi helyzetük tekintetében csak a korszak végére különültek el élesen egymástól. Az országgyűlési képviselő-választások körülményeinek ezért szántunk nagyobb teret, mert leginkább itt érhető tetten a társadalmi ellentétek kiéleződése. Terjedelmünk korlátai között nem törekedhettünk részletességre — különösen nem az események tárgyalására. A jegyzetek alapján azonban mód nyílik arra, hogy a további feldolgozásra váró részfejezetekről is tágabb képet nyerjen az olvasó. 1849^1867" 1849. augusztus 13-val véget értek az európai polgári forradalmak, az orosz katonai segítségre szoruló osztrák abszolutizmus a lengyel, olasz függetlenség után megsemmisítette a magyarokét is. A forradalmak a Habsburg-birodalom addigi legsúlyosabb megrázkódtatását jelentették. A megtorlás is egyedülállóan kegyetlen volt az osztrák birodalom történetében. 120 embert végeztek ki hadbírósági ítélet alapján, 1200 embert hurcoltak a birodalom különböző börtöneibe, 40—50 ezer volt honvédet és tisztet pedig kényszersorozással büntettek. „A győztes hatalom első berendezkedése ... félig börtönőri, félig halottvirrasztói feladatnak felelt meg."

1 S bár egész Magyarországot nem lehetett börtönbe zárni és eltemetni, az elesettekkel, az üldözöttekkel, kivégzettekkel, emigrációba kényszerültékkel azoknak a sora ritkult meg, akik a feudalizmus és függőség ellenségei, a polgári nemzetté válás harcosai voltak. A berendezkedő abszolutizmus — melyet mindenható uráról Bach-rendszernek szoktunk nevezni — a magyar társadalom minden rétegére sérelmes volt. A jobbágyfelszabadítást azonban — 48 vívmányai közül az egyetlent — az abszolutizmus sem semmisíthette meg. Bár a birtokosok kárpótlását az állam magára vállalta, adópolitikája és a maradványföldek, szőlődézsma stb; megváltási kötelezettségek révén mégis a volt jobbágyság aránytalanul nagy terhet viselt. Az 1853. évi császári nyílt parancs — összhangban a 48-as áprilisi törvénnyel — a volt jobbágyok tulajdonának ismerte el az úrbéres földeket, illetve az úrbéres szerződés alapján birtokolt földeket. A megszerzett föld polgári tudatot adott Cegléd parasztságának, s lehető-