Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

NépTakaHitelIparbank rék bank bank vezetőségi tag 17 18 21 27 városi tanácsi tisztviselő 3 2 2 1 választott képviselő 3 3 — 6 virilis, tiszteletbeli tanácsnok 6 9 9 8 egyházi vezetőségi tag 5 8 6 15 társadalmi egyesületi vezető 3 10 1 8 értelmiségi 7 8 3 4 gőzmalom, ig.-tag 2 7 6 9 téglagyár 2 4 1 1 cséplőgép-tulaj donos 2 2 1 2 iparos — — 2 3 kereskedő 1 1 2 4 100 holdas 1 — — — összes pozíció 35 54 33 60 A TÁRSADALOMSZERKEZET ÁTALAKULÁSA, VÁROSIASODÁS A XIX. század közepén a település nagysága, valamint néhány jelentősebb középület és lakóház fejezte ki a mezővárosi rangot. A mezővárosi jogállás a település lakosságának társadalmi, foglalkozási rétegződésében is tükröződött. A feudális korban legutolsóként 1849-ben készült egy vagyonösszeírás. Az összeírás készítőinek nem statisztikai felmérés volt a célja. Az adatokból így is levonhatók a társadalmi és foglalkozási rétegződésre vonatkozó tanulságok, amelyek a későbbi statisztikai felmérésekkel összevethetők. Ebben az időszakban a társadalmi rétegzettség viszonylag egyszerű volt. Az alapvető rétegeket a birtokolt jobbágytelek nagysága meglehetősen élesen és pontosan megkülönböztette egymástól, és ekkor még az alaptevékenységen kívüli jövedelemforrások nem voltak számottevők. A fonás szerint a mintegy 17 000 lakos közül 16% volt önálló kereső. Ez a szám lényegében a családfők számának felel meg. A népesség igen nagy többsége eltartott volt, illetve a földművelésben vagy a céhes ipari tevékenységben segítő családtagként vett részt. (Az eltartott népességet és a segítő családtagokat a forrás alapján nem tudjuk elkülöníteni.) Az összlakosság 5,7%-a telkes jobbágy, 8,4%-a házas zsellér (ebben nincs benne az iparosok száma), 2,1%-a hazátlan zsellér, 1,9%-a iparos volt. Az 1853ban végrehajtott telekösszeírásból láthatjuk, hogy a birtokos lakosság 60%-a negyedtelket, vagy annál kevesebbet birtokolt. Az úrbérrendezés óta két, egymással ellentétes tendencia érvényesült. Az egyik tendencia a népesség növekedése következtében a telekaprózódás volt. Ezzel ellentétes irányban hatott a telkek földesúri engedéllyel történt összevonása, összevásárlása. Az 1820. évi határrendezés és 1853 között eltelt időszakban ezek a folyamatok mintegy 150 teleknyi (64 teleknyi aprózódás, 90 teleknyi összevonás) föld birtogjogát érintették. A telekaprózódás többnyire a kisebb birtokokat darabolta, míg az összevonás a nagyobb telkek további növekedését eredményezte. 252