Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

A vizsgált korszakban, a század utolsó évtizedeire a sertésállomány ugrás­szerű megnövekedése figyelhető meg. Ezt a tendenciát a sertéshizlalás és a hí­zott sertéssel folytatott kereskedelem idézte elő. A ceglédiek élőállat-kereske­delméről (a XVI. századi adatokon kívül) a XVIII. század első felétől vannak adataink. A XIX. század 30-as éveiben rendszeres látogatói a pesti piacoknak. A sertéskereskedelem első nyomai az 1810-es évekből vannak. 1851-ben 13 ser­téskereskedőt írtak össze, évi bevallott jövedelmük 30—300,— ft között moz­gott. A XIX. század 50—70-es éveiben megjelent népszerű ismertetők és gaz­dasági statisztikák rendszeresen megemlékeztek a főváros felé irányuló ceglédi sertéskereskedelemről. Ennek ellenére Cegléden a sertések száma alacsony, a vagyonösszeírásokban nem jelentkezik a mennyiség, mert az állatokat túlnyomó­részt a Szerémségből szerezték be és csak rövid ideig (kb. féléves hizlalási cik­lus alatt) nevelték itt (1. 10. kép. 220. old.). 51 A hizlalás fellendülése időszaka az 1860-as évekre tehető. 1870-től egyre szaporodnak az adataink, még a szom­szédos Jászságból is költöztek be, azzal a céllal, hogy itt sertéshizlalást folytassanak. A sertéspiacok nagy forgalma következtében egyes kocsmárosok kifejezetten a kereskedők és állataik ellátására specializálódtak. Az akloskertek­ben felállított hizlalókban olyan sok állatot neveltek, hogy az egészségügyi problémákat is okozott. Dr. Csűr gai László városi orvos szerint az 1—12 éves korosztály 60—70%-a görvélykóros, a halálokok között 30—40%-ban szerepel a tüdővész. Ezeket a betegségeket a belterületet övező akiokban hizlalt óriási mennyiségű sertésnek tulajdonította és javaslatot tett a hizlalók kitiltására a városból, amely 1876-ban meg is történt. A képviselő-testület (amelyben ekkor már bizonyára voltak sertéskereskedők virilis jogon) határozata szerint 10 év alatt a hizlalókat a szegedi vasúton túl a törteli út mentén a „Bedében" kell el­helyezni. Mielőtt a sertéskereskedelem további alakulását ismertetnénk, vizs­gáljuk meg, mely tényezők tették lehetővé a nagy felfejlődést. A szántóföldi művelés vizsgálatánál megemlítettük annak kizárólagos szemtermelő jellegét. Ezen belül is a szemes takarmány (árpa, kukorica) vetésterülete a 35—40% kö­zött mozgott, a hizlalásnak "behat meg volt helyben a takarmány bázis a. Az 1880-as években már működött a városban a részvénytársasági nagy gőzmalom, mellette pedig számos vízi-, száraz- és szélmalom létezett, sőt szinte sorozatban épültek a kisebb teljesítményű köves gőzmalmok is, amelyek a takarmányga­bonát megdarálták, illetve a kenyérgabona-őrlés melléktermékeit takarmányo­zási célra — nemegyszer saját hizlalási vállalkozásukban — értékesítették. A pest—szolnoki vasút, amely a hizlalt állat gyors szállítását lehetővé tette, már 1847 óta működött, az 1870—80-as években pedig már léteztek azok a vasúti fő­vonalak, amelyek lehetővé tették, hogy egész Kelet-Magyarország a ceglédi ke­reskedők felvásárlóterületévé váljon. (Lásd a 10. képet!) E három tényező se­gítette elő, hogy a gazdaság egyéb ágaiban megtermelt tőkét a vállalkozó ceg­lédiek ebbe a virágzó üzletágba fektessék. 1885 szeptemberétől decemberéig 4245 hízott sertést szállítottak a ceglédiek budapesti és külföldi piacokra, illetve 4088 növendéket vásároltak. hízott sertés hány db alkalommal 1864 14 802 10 3279 39 Bécsbe egyéb külföld Kőbányára 240

Next

/
Thumbnails
Contents