Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

marha lo sertés juh 1849 1287 2982 37 (?) 3 436 1863 2505 2050 9 18 580 1868 4500 3730 3 000 11340 1884 6652 6630? 20 000 6 800 1895 6647 4416 25 465 1743 1897 7704 4426 275 903 1909 7616 3895 10 275 713 1911 6532 4507 14 224 835 1914 8189 4525 18 234 1227 1917 8333 3726 11855 2 857 Az állatlétszám alakulását a fenti táblázat adatai alapján tudjuk nyomon követni.

43 A források a szarvasmarha- és lóállomány egyenletes növekedését mutatják. Ez ellentmond Galgóczy Károly adatai alapján kialakított eddigi vélekedésünknek, hogy a közlegelők felosztása a szarvasmarha-állomány nagymértékű csökkenését vonta maga után.

44 A juhállomány viszont valóban rohamos ütemben csökkent, a legelőfelosztás után húsz évvel, az 1864 előttinek harmadára. A juhtartás további csökkenését eredményezte, hogy a városi tanács 1893. évi legeltetési szabályrendeletével — a földbirtokos gazdák érdekének megfelelően — frontális támadást indított a föld nélküli juhászok ellen. Ebben a rendeletben leszögezték, hogy birkanyájat csak az tarthat, akinek legalább 50 hold saját vagy bérelt földje van, mert sok juhász ,,... a sújosabb mezei munkát folytatni képtelen lévén ma is birkatartással foglalkozik, anélkül, hogy birtoka csak egy talpalatnyi is lenne 100—200 darabból álló falkáját nappal zárva tartja, éjjel pedig mások tulajdonát bitangolja .. ,".

45 A sertésállomány az 1890-es évek közepéig tartó rohamos növekedése az ekkortájt jelentkező sertéspestis miatt katasztrofális csökkenésbe fordult, majd a századforduló után ismét nőtt. A XIX. század közepén a ceglédi lóállomány teljes egészében magyarfajta volt, de ,,elsatnyult állapotban", nagyságuk 13—14 marok volt. Ekkor a lovak használtattak „fuvarra és szántásvetésre, melly munkánál 4—5 sőt 6 ló is fogatik egy ekébe, a fuvarozásnál pedig legtöbbnyire 3—4 szokott befogatni". A fertályos gazdáknak kizárólag lóigájuk volt. (A parasztok már az 1810-es években gyakran kérnek az uradalomtól fertályföldet, arra hivatkozva, hogy van 3 lovuk, ami elég a műveléshez.) A fajtanemesítés az 1860-as években indult meg a nagykőrösi állami méntelep ménéinek ceglédi állomásoztatásával. A jobb, nemesebb lovak tenyésztése kizárólag a nagygazdák, illetve az úri birtokosok nevéhez fűződött. Az 1857. évi kecskeméti lótenyésztési jutalomdíjosztáson a részt vevő 5 ceglédi közül Kovács Ignác uradalmi ispán nyert 6 aranyat. Az 1860-as években tartott lótenyésztési jut alom díj versenyeken, amelyeket a lóállomány nemesítése céljából rendeztek, a ceglédiek közül többen (Ürögdi István, Szegedi János, Kapu Sándor, Dávid Sándor, Herceg József, Sági Ferenc) rendszeresen részt vettek, kisebb-nagyobb jutalomdíjakat is nyertek. 1873-ban Cegléden is tartottak lótenyésztési jutalomdíjosztást és lóversenyt. A lóverseny távja 1000 öl volt, a lovasoknak „nemzeti öltönyben, nyereg nélkül" kellett lovagolni. A nemesítési folyamat lassan haladt. Még 1897-ben is a mintegy 1800 kancából csak 454 darabot találtak tenyésztésre alkalmasnak. Ez a mennyiség 262 gazda tulajdonában volt. Közülük is kiemelkedik Hartyáni Imre földbirtokos, akinek 8 tenyészkancája volt. A XIX. század közepén megindult folyamat eredményeképp az 1930-as évekre egy ceglédi tájfajta lovat is sikerült kitenyészteni.

46