Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)
a tavaszi árpáé pedig jóval több, mint az országos átlag. A termésátlagok pedig jóval az országos átlag alatt voltak, a kukorica kivételével, amely több mint kétszerese volt az országosnak. 29 Vetésterület Cegléd országos százalék Termés Cegléd országos bécsi mérő (61,5 liter) őszi búza 10 25,5 6 9,9 kétszeres 2,8 3,2 6 10,4 rozs 18 16.2 8 9,1 tavaszi árpa 26 11 12 12,8 zab 5 12,8 10 12,7 kukorica 17 17 30 13,7 burgonya 5,7 5 — — A földművelés fejlődése nemcsak a határhasználat átalakulásában jelentkezett. A már idézett 1860. évi jelentésben a terméshozamok növekedéséről (1851-ben ötszörös, 1860-ban hétszeres terméshozam), és a célszerűbb gazdasági eszközök bevezetéséről is említést tettek. 18754эеп a fejlődést elősegítő tényezők, a trágyázás és a vetőmag gondosabb kezelése között fel is sorolták a célszerűbb gazdasági eszközöket — (vas-) ekéket, hengereket, vasboronákat, cséplőgépeket. (16. kép.) A tanácsnak ezen állítását alátámasztják a hagyatéki leltárak is. Pl. az 1869-ben meghalt Huszár István 3 Д telkes gazdának 2 vasekéje és 1 vasboronája volt, 1900-ban pedig 1 „zák ekét" és 1 „közönséges ekét" írtak össze egy másik 3 Д telkes gazdaságban. (1875-Jben Pest megyében már 90%-ban vasekét használtak.) A Cegléden használt vasekékről 1896-ban az egyik helyi újságban megjelent cikk megállapítja, hogy „mind fagerendelyesek, tehát könnyűk...". A talajművelő eszközök alapvető modernizálása az 1860-as években már megtörtént, de a vetést túlnyomórészt, a betakarítást kizárólag kézzel végezték még a századfordulón is. A háború okozta munkaerőhiány enyhítésére a Hartyáni Imrénél működő 4 db Osborne és Johnston típusú kévekötő aratógéppel szerzett kedvező tapasztalatok hatására a városi tanács 1915-^ben, 12 aratógépet vásárolt, amelyből 7 darabot napi 12 korona használati díjért bérbe adtak a gazdáknak. A ceglédiek nem igényelték az aratógépeket, csak néhányan kölcsönözték ki. A bérleti díjból származó bevétel mindössze 240 korona volt. A mezőgazdaság fejlesztése érdekében 1873-ban a Kecskemétvidéki Gazdasági Egylet Szervezetében akartak mezőgazdasági kiállítást rendezni, majd pedig 1884-ben, ez utóbbit ekeversennyel egybekötve. Csak az 1884-es tenyészállat-kiállítást sikerült megvalósítani, az ekeverseny a választások miatt elmaradt, pedig Kühne Ede és egy rimaszombati gépész — Szojka János — is készült a bemutatóra. A talajművelésre fordított nagyobb gondot a gazdák naplói is tükrözik. Egy 1867. évi bejegyzés szerint „Febr, 18dikán kezdtük a vetést, nagyon rossz szél fújt, fagyott, délutánra még is tsak ki engett, hogy el boronálhattuk szépen a fogassal meg tövissel is kétszer húszára is meg körösztül is...". A 100 kh-nál nagyobb gazdaságok gépi felszereltségét 1895-ben tudjuk vizsgálni a szomszédos Nagykőrössel is összehasonlítva. Általános tanulságként megállapíthatjuk, hogy a ceglédi gazdaságok lényegesen jobban felszereltek korszerű talajművelő és egyéb mezőgazdasági gépekkel, mint a nagykőrösiek. Kivételt képez ez alól a szemtisztítás egyik eszköze a trior, amelyet ekkor Cegléden még nem használtak, illetve az eke és a 230
