Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

hagyják trágyázás nélkül. A harmadosztályú szántóba a kétszeres helyett rozsot vetettek. Néhány évvel később, 1860-ban a tanács már jelentheti a felsőbb államigazgatásnak, hogy „ ... néhány évvel ezelőtt az ugaros termesztés volt szokásban, most azonban már a mindinkább érvényre emelkedő okszerűbb gazdálkodási elvek tekintetbevételével az úgynevezett 3 nyomási rendszer gyakoroltatik .. ,".

26 A jelentés ellenére 1864-ben a szántó harmadrésze még ugar. (Lásd az 1. táblázatot.) Lényeges tanulsága a fentieknek, hogy 1864-ben, a legelőfelosztás évében is még az egész határban, a tanyákon is, általános volt a háromfordulós rendszer, a tanyai földek harmadrészét is ugarnak hagyták. A „kertes gazdák" tehát nem éltek azzal a lehetőséggel, amelyet a tanyák művelési kényszeren kívülisége biztosított számukra. 1864-től rendszeresen figyelemmel tudjuk kísérni a különböző növények vetésterületének alakulását. Ezekből az adatokból is kiolvasható, hogy a ceglédi határban szinte kizárólag gabona- és kukoricatermelést folytattak. A dohány, a burgonya, a répa és a vetett takarmányok területe egész korszakunkban nem érte el az összes vetésterület 10%-át. Az ugar fokozatos megszűnésével, nagyjából egyforma arányban vetettek őszi és tavaszi gabonát, illetve kukoricát. A kétszeres, mint korszerűtlen, eladhatatlan termény a századfordulóra kiszorult a művelésből. A takarmánynövények közül a kukorica és az árpa vetésterületének nagyarányú növekedése következtében a zab vetésterülete minimálisra csökkent. A ceglédi mezőgazdaság hagyományos, szinte kizárólagosan gabonatermelő jellege nem változott, a vetett takarmányok és az ipari növények alig terjedtek el. A változást, a fejlődést csak az ugar fokozatos megszűnése, illetve néhány korszerűtlen gabonafajta elhagyása jelentette.

27 (Lásd az 1. táblázatot.) Az első világháború idejéről fennmaradt részletes, de sajnos csak a határ néhány részéről fentmaradt vetésterület-statisztika alapján arra lehet következtetni, hogy a burgonyát főleg a határ déli, homokos részén, a felosztott legelőkön termelték. A fent elmondottak nagyobbrészt érvényesek voltak a 100 holdon felüli gazdaságokra is. (Ezeknek száma Cegléden egyébként is csekély volt.) Az 1914ben készített (az ekkor létező 12 közül), három 100 hold feletti gazdaságot érintő vetésfelmérésből láthatjuk, hogy ezeknél is a szemtermelés dominált, az összes többi növényt a birtok területéhez képest elenyésző mértékben termelték. A ceglédi hírlapok hasábjain az 1880-as években már sűrűn jelentek meg olyan cikkek, amelyek sürgetik a mesterséges takarmány- és ipari növénytermelés bevezetését, mint a mezőgazdaság és a gabonakereskedelem pangásának ellenszerét. Az újságban is közzétett javító szándék ellenére a vetett takarmányok területe igen alacsony volt, ritkán érte el az 500 holdat. 1914-ben takarmányrépát elvétve termesztettek önállóan. Többnyire nem főterményként, hanem a kukoricával vegyesen. Vetésterületét 90 kh-ra becsülték. Csalamádét a már betakarított egyéb termény helyére vetették, eredeti csalamádévetés csak igen kis területen volt. A lucernát 1 holdnál kisebb darabokban vetették, területe mintegy 80 hold volt csak. A cukorrépa termesztésére az első próbálkozások 1889ben voltak. Ekkor a cukorrépa-termesztést propagáló Jász—Nagykun—Szolnok megyei gazdasági egyesület felhívására 4 ceglédi gazda vállalkozott átlagosan 200 négyszögölön a termesztéssel. A selypi cukorgyár a már meglevő üzleti kapcsolatra hivatkozva akarta leszerződtetni a ceglédi termelőket 1893-ban, 1900-ban pedig az állomáson mázsaházat akart létesíteni.

28 Az országos átlagokkal 1875-ben tudjuk összehasonlítani a ceglédi adatokat. Szembetűnő, hogy Cegléden a búza és a zab vetésterülete jóval kevesebb, 228