Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

rok segítése, gyámolítása, a földbirtokosok számának szaporítása ... szóval olyan szociális gondolat, amely megvalósulása esetén az emberek nagy körére gyakorol jótékony hatást..." Végül is a Kistelekben 313 holdat árvereztek el 87 parcellában, a Gerjében pedig 374 holdat 130 parcellában. Azonban már a következő esztendőkben jó néhányan kénytelenek voltak lemondani a parcellájukról, miután nem tudták fizetni a részleteket.

19 A HATÁRHASZNÁLAT VÁLTOZÁSA, A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSE „Fel kel jó hajnalban a szántó álmából Fel serkenti magát patsírta szavából Könyörög Istennek szíves indulatból Adja szép áldását földi munkájából Elsőbbenn a szántó nézi taligáját Igazgatja vasát éles tsoroszjaját Elébe ragasztja csikojtós tézsláját ökrei nyakára fel teszi igáját Ha most keseregve barázdába lépünk S sírva a földébe búza magot hintünk De vagyon Istenben olyjan reménységünk Hogy meg telik nekünk gabonával vermünk Majd el hozza isten a kedves Aratást Látunk földeinkben nagy sok kereszt rakást Énekelve teszszük a kéve be hordást örömmel végezzük a kedves nyomtatást" A lényegében az élesen eltérő talajviszonyokon alapuló határhasználatbeli megoszlás, amely anár a XVII. századbain is létezett, kisebb változtatásokkal a XIX. század második feléig tartotta magát. A határ várostól délre eső homokos talajú részén voltak az óriási legelők, a várostól északra eső, kötöttebb talajú földeken pedig a szántók, kaszálók helyezkedtek el, amelyet a XVII. század óta tanyás gazdálkodással műveltek a ceglédiek. Az államigazgatási rendszabályok következtében a XVIII. század végén rövid időre felszámolták ugyan a tanyákat, de néhány esztendő múlva kisebb változtatással visszatértek az eredeti rendszerhez. A változtatás lényege az volt, hogy ekkor már csak a negyedteleknél többet birtokló gazdák számára mérték ki a tanyás gazdálkodás számára alkalmas egy tagban a telkeket, a negyedtelkes, vagy annál kevesebbet birtoklók 3 nyomásra beosztott 3 tagban kapták meg járandóságukat, negyedik tag a kaszáló volt. A „kertes gazdák" a nekik járó kaszálót is a tanyaföldben kapták meg. A telek hiányait pedig a berceli határszélen 1—3 hold terjedelmű „bónafikával" pótolták, amelyen a gazdák szegődött cselédeik évi bérében kialkudott veteményeit vetették.

20 A ceglédi határban tehát egymás mellett, egyidejűleg létezett a tanyás és nyomásos gazdálkodás, a nyomáskényszer miatt hátrányosabb helyzetbe hozva az egyébként is kisebb birtokú negyedtelkeseket. (3—4. fénykép.) Ilyen módon az úrbéri elkülönözéssel kapcsolatban Cegléden a tagosítás végrehajtására nem volt szükség. A „fertályos" vagy „16-os földes" gazdák a tagosítást csak 1892-ben valósították meg egymás között, közös megegyezéssel. A fertályföldeken tehát egészen 1892-ig létezett a művelési kényszer, a közös, váltórendszerű vetőforgó (búza, árpa, kukorica), és a közös legeltetés az 1820-ban megkötött egyezség szerint. A csere 83 teleknyi — mintegy 8000 hold 225