Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

lásra csak 1850-ben került sor. Az ülésen (az uradalom tisztikarán, a járási főszolgabírón és a város vezetőségén kívül) „a folyvást tartó ostrom állapot miatt" főszolgabírói utasításra részt vett a közlakosok közül is tizedenként 40—40 ember. Deák József uradalmi főigazgató közölte, hogy az 1847-ben házhelynek megajánlott 700 holdat a jobb ágyviszonyok megszűnése miatt az uradalom nem adhatja, mert a szokott úri taxát és szolgáltatásokat nem szedheti. „Huzamosabb vitatkozás és a jelen volt lakossággal tett alkudozás után főigazgató úr, minden telek után tett 20 holdnyi legelőajánlatától — mit a közönség kévéseit — eltérvén, kijelentette, hogy a kincstártól úgy van elbocsájtva, hogy egy telki állomány után 22 (1200 négyszögöles) hold legelőnél... többet nem ajánlhat." A lakosság ezt az ajánlatot elfogadta, azonban az alkudozás több fontos részletkérdésen még folytatódott. A város kérte, hogy a Bede-posványt, a vízimalmokhoz szükséges 1—1 holdnyi víztárolót és az árkokat ne számítsák a város illetőségébe, a városban levő 68 üres házhely feletti rendelkezés a városra szálljon, valamint a református és evangélikus papok, kántorok, tanítók illetményföldjeit egészítsék ki a katolikus pap és egyházi alkalmazottak illetményeinek megfelelően. Az egyezkedés a város és az uradalom között még tovább folyt, azonban 1852-ben, tehát még az úrbéri pátens megjelenése előtt félbeszakadt. A pátens megjelenése után a es. kir. pénzügyigazgatóság megpróbálta elérni, hogy az 1820 óta a város javára tett foglalásokat a város illetményébe számítsák be, amely ellen a város erélyesen és sikeresen tiltakozott. Érvelésében arra hivatkozott, hogy a foglalások a következők miatt történtek: 1. a belső telkekből a város szabályozása alkalmával levágott területek helyett az illetők bárpótlásul kaptak a városon kívül kerti földet, 2. a város növekedvén a régi időtől fogva birtokolt kerteket és aklokat házhelyeknek osztották ki, s azok tulajdonosai a közlegelőből kaptak kárpótlásul másikat, 3. „számos évek előtt a külső tanyák nagy részben elpusztíttatván, más, hasonlólag úrbéres helyek példájára az illető úrbéresek (a negyed vagy nyolcad telket a nyomási földön birtoklók — kiegészítés tőlem K. Gy.) részére termesztvényüknek rakhelyéül a Isérdéses helyek jelöltettek ki". 1855-ben láttak hozzá ismét az egyezség elkézsítéséhez, amelyet 1858-ban fogadott el a cs. kir. pénzügyigazgatóság. Végül is mintegy 10 éves egyezkedés után az alábbiak szerint különítették el a volt jobbágyok és az uradalom legelőjét. Az 1820. évi 23 414 (1100 négyszögöles) terület az időközben tett foglalások miatt 22 402 holdra csökkent. A ceglédiek megkapták a legelőből a törvényes rendelkezések szerinti maximumot, a telkenkénti 22 (1200 négyszögöles) holdat. A 374 jobbágytelek, az 1922 zsellérházhely (ebből nyolcat számítottak egy teleknek), a 3 lelkész (1—1 telek), a 3 kántor (V2—Vs telek), a 6 katolikus, 8 református, 2 evangélikus tanító (V2—V2 telek), a 2 városi jegyző telkei (V2—V2 telek), illetve a különböző kiegészítések után végül is a városé lett 15 273 hold, az uradalomé pedig 5269 hold. Megegyeztek abban is, hogy az egyháziak telkét a legelőilletménnyel együtt a városhoz közel adják ki. A lakosok legelőjárandóságát, amennyire lehet, a város környékén mérik ki. A város a Kőrössel peres 2400 holdon nem fogadott el legelőt, viszont méltányossági szempontból, hogy az uradalom birtokai részben tagosílva legyenek, elcserélte a 404 holdnyi városrétet az uradalommal. Mindkét fél a maga járandóságából megajánlott 500—500 holdat a meglevő és létesítendő iskolák céljaira. (Berényi György járási főszolgabíró javaslatára a város az 500 holdból kétszázötvenet kifejezetten a létesítendő reáliskola számára kötött le.) Ugyancsak a főszolgabíró javaslatára abban is megegyezés jött létre, hogy a vasúti utca folytatásában az uradalom magtára előtt, a szántóföldeken 221 '