Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

xáját, szintén 5%-kal tőkésítve, azaz összesen 6172 pengőforintot, 1857. január l-ig, két részletben kifizetve ajánlott meg a város a földterületek örökváltságaként. Az uradalom a város ajánlatát eleinte elfogadta, sőt a megyei úrbéri bíróság az egyezséget jóváhagyta, ennek ellenére sem készült el a szerződés. Az uradalom tiszttartója még 1858-ban is szedte a bordézsmaváltságot, ugyanis az elkészült, de véglegesen jóvá nem hagyott szerződésben több, egymásnak ellentmondó pont határozta meg az örökváltság kezdő határidejét. Az uradalom felügyeleti szerve, a Szolnok kerületi es. kir. pénzügyigazgatóság pedig megpróbálta feljebb srófolni az örökváltsági összeget. A váci püspökség véleménye alapján kevesellte a város által megjelölt 1,30 pft, illetve 1,12 pft borárat és 3 pft, illetve 2 pft-ban állapította meg. Ezek szerint a városnak 123 981 pft helyett 172 560 pft-ot kellett volna bordézsma örökváltságként fizetnie. A város tiltakozott az összeg felemelése ellen és csak az eredetileg felajánlott summáért volt hajlandó fizetni. Érvelésükből, mint az úrbéri egyezkedés és per folyamán annyiszor, kiérezhető a fejlett mezővárosi öntudat. Hivatkoztak arra, hogy a megváltandó szőlők haszontalan futóhomokból lettek, „ ... mostani értéküket a beültető jobbágy fáradságos munkájának s reá fordított tetemes költségének ..." köszönhetik.

0 A bordézsmaváltság fejében a szerződés szerint 2 pft-ot, mint holdankénti tiszta jövedelmet fizettek, s miután „... az örökváltsági egyezkedésnél méltányos alap és zsinórmérték gyanánt csak e tiszta jövedelem vétethetik ...", a város magasabb összeget nem ajánlhat meg. A határozott fellépés meghozta a gyümölcsét, .az 1860. január 1-én életbe lépett örökváltsági szerződést a város feltételei alapján kötötték meg.

7 1860-tól azonban rossz időjárású, ínséges esztendők sora köszöntött be, s így a ceglédiek már az első években sem tudták fizetni az örökváltsági tartozásokat. 1862-ben 38 403 osztrák értékű forint volt a nem törlesztett részletekből a hátralék. A városban rendszeres volt a különböző adók katonai végrehajtása, a napszámos napi 20 krajcáros keresetét felemésztette az adóvégrehajtó katonák tartása, a termés jelentős részét tönkretette az időjárás, a magas gabonaárak miatt a borok nem keltek. A polgármester 1862-ben kelt levelében haladékot kért az örökváltsági tartozás fizetésére, mert ha továbbra is erőltetik a behajtást, az adóalap rendül meg. 1865-ben 60 791 ft, 1867-4>еп 75 890 ft volt a bátralék, ekkor 4 év haladékot kaptak a örökváltság törlesztésére, de 1872-ben még 55 251 ft volt a hátralék. Ekkor a város kérvényt írt Eötvös József kultuszminiszterhez, mint az alapítványi javak legfőbb felügyelőjéhez, hogy engedélyezze a város számára az országos közvetítés igénybevételét. Különben nem tudják kifizetni a hátralékot, hiszen már most is foglalás alatt vannak a szőlőbirtokok — írta a polgármester. (Az 1868. évi XXIX. te., amely a szőlőörökváltsági kérdéseket rendezte, lehetővé tette, hogy azok a birtokosok, akik a fenti törvény meghozatala előtt egyezséget kötöttek, a váltságösszegeket az állam közvetítése mellett kötvényekkel fizessék ki.) Az 1858^ban felállított örökváltsági pénztár 1874-ben szüntette be a működését, az adósság nagy részét kifizették, de még akkor is 92 szőlőbirtokos tartozott 2705 ft^tal, amelyből 1330 ft, 26 adós tartozása már behajthatatlan volt.

8 A szőlőörökváltság anyagi terhei még a tehetős mezővárost is megviselték, a mezőgazdaság egyéb ágainak fejlesztésétől vonták el a tőkét. Pedig a ceglédieknek még viszonylag olcsón (1100 négyszögöles), holdanként 40 forintért sikerült megváltaniuk a szőlőföldeket, ugyanis az úrbéri bíróságok általában 60—140 ft-ban állapították meg a holdankénti (1200—1600 négyszögöles) váltságösszeget.

9 A város határának déli részén elterülő közlegelőket az uradalom és a város