Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

AZ ELLENFORRADALOM TÁMADÁSA • • Mindazokra megtorlás várt, akik valamiképpen támogatást nyújtottak a forradalom ügyének. Az 1848-as tavaszi—nyári helyi események kapcsán már szóltunk Szabó Károly református lelkészről is. Az 1849. július 26-i királyi biztosi rendelvény az ő tevékenységének megbüntetését azzal kezdte, hogy ingó és ingatlan vagyonának összeírását elrendelte és azokat dobra üttette, ha két nap alatt hivatalába nem térne vissza.

109 Szabó Károllyal és Bobori Károllyal

110 „megkülönböztetett figyelemmel" foglalkozott az osztrák hadvezetés, de a megtorlás az egyszerű harcosokat sem kerülte el. A berendezkedő „új" hatalmi apparátust nemcsak a közhangulat, hanem a városi tanácstagok múltbeli politikai jelleme is érdekelte.

111 Ezen kívül a független magyar államiság jelképéül is felfogható bankjegyek megsemmisítésére is parancsot adott. Előírták a Kossuth-bankók beszolgáltatását és a közterület kijelölt helyein nyilvánosan égették el azokat.

112 (Kiem. M. B.) 1849 nyarának végétől decemberig számos ceglédi honvéd tért haza. Felsőbb utasításra kimutatást kellett készíteni róluk a városnak.

113 Az összeírás szükségességét hivatalosan azzal indokolták, hogy a szabadságharc letörése után a forradalom által állított katonák közül számosan „kóborolnak" az országban és a „közbiztonságot veszélyeztetik". Szerepelt a megokolásban az is, hogy lakóhelyükre való visszatérés helyett „a forradalmi irány terjesztésére működnek". (Kiem. M. B.) Kétségtelen, hogy közbiztonsági okai is voltak és lehettek a jegyzékek öszszeállításának, a valódi cél azonban a felelősségre vonás megkönnyítése, a „bűnösök" megbüntetése volt. Az 1849. december 19-én a katonai kerületi parancsnokság által Pesten kiadott hirdetmény az indítékokat még világosabban fogalmazta meg.

114 „A honvédtiszteknek még nagy része e hazában lappang, kik sem az ujonczállítási biztosság előtt, sem pedig a es. kir. katonai kerületi parancsnokság előtt vizsgálat és vagy besoroztatás vagy alkalmatlan voltukról nyerendő bizonyítvány végett magokat be nem jelentették..." Előírták, hogy 1850 januárjának végéig jelentkezzenek az érintettek, ellenkező esetben kivétel nélkül rájuk „... a katonai szökevényekre kiszabott büntetés haditörvényszéküeg alkalmaztatni fog". (Kiem. M. B.) A Ceglédről rendelkezésre álló lajstromok az érintetteknek csak töredék hányadát tartalmazzák.

115 Kitűnik az is, hogy tekintélyes részüknek nem volt elbocsátó levele. Aki rendelkezett ilyennel, az azt Pesten, Komáromban vagy Péterváradon kapta. Néhány esetben azt is feljegyezték, hogy honnan, milyen csapattesttől tértek vissza a katonák. Ezek szerint harcoltak a már említett Károíyi-huszároknál, Nagy Sándor, Klapka, Vécsey, Görgei seregében. Visszatérésük előtt számosan Komáromban, Gömör, Szepes vármegyékben, vagy éppen Világosnál teljesítettek utoljára szolgálatot. A város anyagi tehervállalásáról már szóltunk a fentiekben. A forradalmi, majd a császári hadsereg részére tett kiadások jóval később is éreztették hatásukat. Cegléd a kölcsönöket általában tehetős helyi személyektől igyekezett beszerezni, ennek hiányában idegenekhez fordult. 209