Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
A mezőváros központját a lakásfunkció jellemezte. A házak mellett jelentős gazdasági épületek nem helyezkedtek el. Pl. Sallai András testamentumában — többek között — „egy háza és kamarája" felől rendelkezett 1757-ben. 188 A mezővárosi gazdaságok belső központját a lakóház és kamra alkotta együttesen. Itt csupán hízót és baromfit tartottak. Zsuborka Tóth Mihály javainak 1819-ben történt összeírásakor a városi háza — az 584. szárn alatt — „két szobábul egy Kamrábul egy különös boros Kamrábul és egy hidas ólbul álló" 910 forintot ért. 189 öreg Némedi János belső portája — módos emberre vallóan — 1807-ben következő építményekből állt: „Egy Ház melly két nagy és egy kisded szobából, egy nagy tágas Udvarból, két Kamarából egy Pálinka Házból, három akós üstel, egy olaj sutu Házból hozzá való nyoltz küllővel és egy kettős sertés ólból áll" — tüntették fel az inventáriumban. 190 A házak csoportját az akolkertek övezték. Itt a gazdasági jelleg dominált, a gazdasági épületek itt épültek fel (istállók, ólak, színék), bennük fejősteheneket, hámos lovakat, olykor juhot is tartottak. A takarmányrakományokat is itt tároltak, vermeket is ástak az akiokban, de nem gabonát, hanem krumplit tároltak bennük. 191 Az akol egy részét veteményeskert alkotta, ahol a háztartás számára szükséges növényeket termesztették. Az akol volt tehát a nélkülözhetetlen gazdasági udvar, távol fekve a lakóháztól. Rendszerint a gazda fiai vagy béresei tartózkodtak állandó jelleggel ott. Az akol gazdasági rendeltetését számos példa bizonyítja. Soltész István pl. azért panaszolta be béresét 1788-ban a magisztrátus előtt, mert gondatlansága miatt tetemes kár érte: • „Istállója tüzelés miatt meg gyúlt, és 10 darab Marhája, egy Baglya szénája és sok gazdasághoz való szerszámai meg égtenek... a' Szolgának is két harmadfű Tinaja Bundája szűre benn égtek". A gazdát azért marasztalta el a tanács, hogy „Gunyhót nem tsinálván, az Istállóba rendelte a tüzelést", ezért a kár őt terhelte, szolgája pedig gondatlanságáért „tsak egész Ruháért de nadrágon kivül" volt köteles szolgálni egész esztendőben. 192 A baromfiak közül a kacsákat rendszerint az áklokban tartották, de a tyúkokat nem lehetett, mert jelentős károkat okoztak a veteményekben. Márta István pl. azért tett panaszt a tanácson 18344>an, mert „Akol szomszédja Ótsai István a' köz hírré tett tilalom ellenére az Akolban tyúkokat tart, mellyek az ő kertjében által menvén, ott a' plántákat meg eszik, sôtt a' veteményeknek magvát is a' földből ki kaparják, a' mit nem szenvedhetvén, Ótsai Istvánt már több ízben meg kérte, hogy tyúkjait vitesse haza a' házához." 193 Az úrbérrendezés során az egy-egy jobbágy telket megillető (s részarányosán) 1 hold belsőségi fundus kihasítása lehetetlen volt Cegléden a kétbeltelkűség miatt. Ezért — mint utaltunk is rá — a beépített belsőséget (házas és akol udvart) számításon kívül hagyták, minden úrbéres teher nélkül — többletként — a jobbágy birtokában maradhatott. Az 1786-os rendezéskor azonban figyelembe vették a mezőgazdaságilag hasznos területet, felmérték az akolkertet, s a telki illetménybe számították. Ekkor határozták meg pontosan az akol fogalmát, s értelmezése szerint végezték el az összeírást és mérnöki munkát :
