Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
Egyes nemesek még az uradalmi haszonvételi jogot is magukénak érezték. Pl. Nemes Molnár Sándor mészáros marhát vágott 1823-ban, s amikor az urasági tiszt elrendelte a hús és a mérleg elkobzását, s a tettest előállíttatni kívánta, az egész család erőszakkal állt ellen, a mészáros pedig hangoztatta, „nem párantsol nekem sem Uraság, se Biró, sem Pap". 144 A nemesi jogállás tudata némelyik kisnemest fékezhetetlenné tette. Dömény Pál armalista kalapos az utcán verte meg 1821-ben Veszelsziky András kötélgyártómestert, s közben kijelentette, hogy „nemes személy lévén nékie még a' Czeglédi Isten sem parantsolna". 145 Természetesen, a többi szegényebb armalista megelégedett helyzetével, nem berzenkedett a tanács ellen, mint nemes középajtai Nagy Mihály is. Az ő édesapja — a tanács megállapítása szerint — „nem követvén az itt lakos többi Nemesek példáját, Városunkat gyakran Hetei lőbe és forspontra való jövetelével segítette", ő maga pedig „Attya nyomdoka szerént meg gondolván azt, hogy б is a' közönséges Társaságnak tagja lévén, annak hasznával él... magát a' Város szolgalatjára Mezei Hadnagynak fel ajánlotta", amit el is fogadtak, megnövelve az abbeli konvencióját is. 146 A nemeseknek oly gyakran tett kijelentései, hogy nekik senki sem parancsol Cegléden, nem voltak üres szavak. Lényegében, nem tartoztak sem a városi tanács, sem az uradalom, csupán a nemes vármegye joghatósága alá. A ceglédi armalisták 1840 J ben létrehozták külön irányító testületüket, a Hadnagy Széket, amelyet így indokoltak: „Czegléd Mező Városában jobbágy telken lakos, ötvennél több számú nemesség, maga annak meggondolása által, hogy az ujj Törvény következésében a' végett volna is már Beszedő rendelve, de az adó kivetése és beszedése körül hogy sokféle bajoskodás elö jön, 's a' beszedés némi hatóság mellett is sokszor izetlenséggel esni szokott légyen, a' tapasztalás igazolja, arra vezéreltnek látta magát, hogy maga közzül Birót hatósággal felruházand Hadnagyi Hivatalt alkosson, hogy a' magok közzül s általok választott Hadnagy maga a' meghatározandó körbe, mind mellé választandó négy tagokkal Hadnagyi Széket formálván választó nemes társai felett bíráskodhasson ..." A hadnagyot évente választották meg, az újesztendő napján, a négy hadnagyszéki tagot pedig három esztendőre. A hadnagy 12 ezüstforint bírságig ítélkezhetett, ennél többre, 60 Ft-ig a Hadnagy Szék büntethetett. Ha 40 Ft felett volt az összeg, a vármegyére lehetett fellebbezni. A „Hadnagy és székessei" esküt tettek hivatalukra. Rendszeresen vezették üléseiken a jegyzőkönyvet, amelyet a hadnagy magánál tartott, akárcsak a pecsétet. A hadnagy állította ki a nemesek eladott jószágainak passzusát. A Hadnagy Szék pedig kötelezte a nemességet a városi közrend betartására, s a rájuk háruló feladatok elvégzésére, büntetés terhe alatt. A hadnagy hívta össze a közgyűlést, amelyet — akárcsak a Hadnagy Szék üléseihez hasonlóan — a hadnagy házánál tartottak meg, s szavazati többséggel döntöttek az ügyes-bajos dolgokban. 147 Tehát, a Hadnagy Szék megszervezésével önálló jogi testület intézhette a ceglédi nemesek ügyeit. Ily módon megszűnt a feszültség a magisztrátus és a nemesség között: maguk bíráskodhattak, intézték a hagyatéki és gyámügyeket, s természetesen — ami a legfontosabb — az 18404>en elrendelt adó és közmunka kivetését is maguk végezték. A hadnagy fizette be a hadi- és háziadót, amelynek összege az 1844/45-ös katonai esztendőben 540 Ft 12 xr volt. 148
