Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

Kapu Márton 1715-ben még nem szerepelt a ceglédi gazdák között, ez idő tájban került a család a mezővárosba. A rohamos vagyonosodást igazolják az összeírások. Az 1750-es években halt meg az idős Kapu Márton, s fiai is (Márton, János, Ferenc) a vagyonos társadalmi réteghez tartoztak. Mint tekintélyes gazda, Kapu Márton 1732—1746 között három alkalommal került Cegléd mezőváros főbírói székébe. A Szoboszlai család is a vagyonosabb gazdák rétegéhez tartozott, mit bizonyítanak az 1751-es conscriptio adatai is: 6 db ökör, 23 db tehén, 8 db növendék marha 3 db ló, 12 db méneses ló és 180 db juh alkotta Szoboszlai Mihály állat vagyonát.

131 öt szintén három ízben választották meg főbírónak 1734—1757 között. Az 1769-es úrbérrendezéskor Szoboszlai Mihálynét 2

4

/s, Kapu Ferencet, Jánost és Mártont 1 telkes jobbágynak minősítették. Az 1773-as urbárium szerint Szoboszlai Mihályné már csak l

2

/e sessiós volt, míg Kapu Ferenc és Márton l

3

/e—l

3

/e telkesek, Kapu János pedig maradt egytelkes jobbágy.

132 Mindkét família továbbra is a legmódosabbak közé tartozott, amit igazol az adóterhük is:

133 1781/82 1784/85 1790/91 1799/800 1804/05 f df df df df d 13 81 Kapu Ferenc 20 50 12 06 Va 11 45 Kapu János •> ? 20 93 — 29 86 Kapu Jánosné — — — — — — — Kapu Márton 26 74 Va 25 03 Va 35 86 Szoboszlai Gábor 20 33 — 5 26 ъ ? 9 Szoboszlai Sándor 17 52 — ? 9 10 03 Szoboszlai Mihály — — — — — — — — Va 30 20 — — — Va 36 99 — 30 09 Va 15 42 — 16 66 — 9 46 — — A ceglédi nemesek jogállásának tisztázása csupán az úrbérrendezés után vált létérdekké, hogy mentesüljenek a jobbágyi kötelezettségek alól. Az 1770 után kezdték az egyes családok nemességüket kutatni, s igazoltatni Pest vármegyén. Ekkor derült ki, hogy a Kapu família a Komárom megyei Kis Erdrédről származott Ceglédre, sikerült is — némi bonyodalom árán — nemességüket 1808-ban igazoltatni.

134 Hogy öreg Kontz István is felkutassa nemesi armálisát, kölcsön kellett kérnie pénzt. Szegény volt, s fáradozása — mert nem tudta előteremteni a szükséges költségeket — hiábavalónak bizonyult.

135 A mezővárosi tanács 1808-ban írta össze azokat a ceglédi gazdákat, „kik mostanában nemesedtek meg": Szoboszlai Gábort, Jánost, Jánosnét, Mihályt, Sándbrt, Dienes Józsefet, Kapu Mártont, Gábort, Ferencet és Nagy Istvánt.

136 A vármegyei összeírások szerint a XVIII. század végén, s a XIX. század első felében következőképpen alakult a nemesek száma: 1784 41 1804 27 1812 54 1816 16 1817 25 1818 18 1820 12 1822 8 1823 11 1825 14 1831 14 1836 16 1842 15