Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
I. Természeti, földrajzi viszonyok - 1. A város és környékének természeti-földrajzi vázlata (Rakonczai János)
meteorológiai állomásokon elég eltérő, így azok átvételére csak korlátozottan van lehetőség. Éves átlagban, valamint nyáron és télen az ÉNy-i szelek dominálnak, ősszel és tavasszal emellett a DNy-i és Ny-i szelek is szerepet kapnak. 4. VlZFÖLDRAJZ Felszíni vizek Cegléd környéke felszínvizekben elég szegényes annak ellenére, hogy a várostól ÉK-re gyakoriak az egykori folyómedrek. A jelenlegi „folyóhálózatof' a Gerje és Perje képezi, melyek tulajdonképpen korábbi vízfolyások medrében mélyített csatornák. A 48,5 km hosszú Gerje fő ága Pilistől délre, a Cserhát legdélkeletibb nyúlványaiból, 140 méternél kisebb tengerszint feletti magasságban ered, s a Perje felvétele után Tiszavárkony közelében ömlik a Tiszába. A 25,5 km-es Perje Tápiószentmártontól DK-re alig 100 méteres magasságban ered és a megyehatár közelében ömlik a Gerjébe. Közös vízgyűjtő területük 904 km 2 . Vízjárásuk az enyhe domborzat, a kis vízgyűjtő, valamint szabályozottságuk miatt teljesen kiegyenlített, a vízállás ingadozása minimális. A ceglédi vízmércénél a Gerjén észlelt eddigi legkisebb vízállás 0 cm (1943. augusztus 25.), a legnagyobb 223 cm (1963. március 12.) volt. Feladatuk ma leginkább a belvizek levezetése, de a jövőben medrük víztározási feladatra való átalakítását is tervezik. m 7 • Talajvíz A talajvíz Cegléd területének mintegy 3 Д részén viszonylag kis (1—3 méter) mélységben van, csupán a Gödöllői-dombság irányában süllyed 5 méternél mélyebbre (5. ábra). A talajvízjárás elég szabályos és — a folyók közvetlen környékét kivéve — szélsőségektől mentes. Erre utal, hogy az észlelő kutakban mért legalacsonyabb és legmagasabb vízállás különbsége általában nem haladja meg a 3.5 métert. Az utóbbi évtized során a város belterületén a fokozódó vízfelhasználás hatására (a csatornázottság alacsony aránya miatt) a talajvizek lassú emelkedését figyelték meg, ami az esetenként súlyos belvizek keletkezésének legfőbb oka. A talajvizek vegyi összetétele igen változatos : mind az összsótartalom, mind a kémiai összetevők nagy ingadozást mutatnak. Jelentős egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a várostól É-ra és K-re leginkább a nátrium-hidrokarbonátos talajvizek a jellemzők, a belterületen az ionok között a nátrium, a kalcium és a magnézium szerepe közel azonos, az anionok között pedig a hidrogénkarbonát mellett a klorid, a szulfát és helyenként a nitrát is jelentős szerepet kap. A futóhomokos területeken az ionok között a kalcium és magnézium, az anionok között a szulfát és részben a hidrogén-karbonát a domináns. Keménységük leginkább 20—50 német keménységi fok között van. Rétegvizek Mivel Cegléd a jelentősebb élő vízfolyásoktól nagyobb távolságra fekszik, a város vízellátása szinte teljes egészében a felszín alatti vízkészletre alapozódott. Hazánk első két közcélú artézi kútját Hódmezővásárhelyen 1880-ban és í 21
