Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

„Szokás volt az urbáriumunk előtt három sátoros ünnepekre, Szent Clára és Szent Margit napjain és az városon választott új bírónak bemutatása alkalmatosságá­val az földes uraságnak egy-egy bur jut ajándékképpen adni; az mint is urbárium be­jöveteléig szokás mellett, az után penigh annak rendelésibül esztendőnként ez ideig meg adtuk." 107 Az 1769^es urbárium alapján a ceglédiek egy jobbágytelek után 1 icce va­jat, 1—1 db kappant és csirkét, 12 db tojást szolgáltattak be földesuruknak, az 1773-as szerint pedig az 1 icce vaj mellett 1—1 db ludat és kappant, 2 db csir­két, valamint 3 db tojást. Az úrbéres közösség pedig 24 db pulykakakas beadá­sával is terhelődött. Az egyházi tized dézsmát a XVIII. század közepéig pénzben válthatta meg a mezőváros. Az első urbárium életbelépése, 1751 után az uraságnak kellett ter­mészetben beszolgáltatni, s elszállítaniuk Taksonyba. 108 Az 1749/51-es urbáriumig nem teljesítettek a ceglédiek munkaszolgálatot. Mint vallották is 1769-ben: „Szekérrel vagy gyalogul robotolásainknak földes uraság által meg határozott napi száma nincsen. Az mennyire mindazonáltal voltaképpen emlékezhetünk, úgy állíttyuk, hogy varasi lakos jobb gazdák közül mindenik hat s négy ökrü szekérrel és 3 lovu kocsival 27 napokat; középszerű gazdák közül mindenik erejéhez, értékéhez képest 4 ökrü zsekérrel és 3 lovu kotsival 24 napokat; all gazdák közül mindenik két ökrü szekérrel és két lovu kotsival 21 napokat; csupán csak vagy két ökrü, vagy két s három lovu gazdák 17 napokat. Minyajan pediglen egész városbeli lakosok gyalogul 13 napokat menet és jövetellel edgyütt esztendőnként szolgálunk." 109 Mária Terézia úrbérrendelete egységesítette a robotszolgálat mértékét is. Egy egésztelkes jobbágy 54 napot volt köteles igával, gyalogosan pedig 104 na­pot szolgálni, a zselléreket pedig 18 nap gyalogmunkát végezni. Az 1769-es ur­bárium szerint 1 sessiós jobbágy hetente négyökrös szekerével, ekéjével és bo­ronájával tartozott dolgozni földesurának. Az 1773-as is meghatározta, hogy a ceglédi jobbágy tartozik „Igás Marhával maga szekerével, s ekéjével, Borona jávai dolgozni. Házhelyes Gazdának Feleséghei penigh Czeglédi Désma Gabonának rostállására ugyan Eö Föl­shige különös rendelésbül kötelessek." 110 Mivel a ceglédi határban kevés nádas és erdő volt, az 1769-es urbárium — és a többi is — felmentette a ceglédi úrbéreseket, mind az uraság részére tör­ténő nádkéve hordása, mind pedig az ölfák szállításának kötelezettsége alól. 111 Cegléd mezőváros úrbéri megváltákozása A Clarissa apácarend, mint földesúr, majd 1782-től a vallásalapítványi ura­dalom következetesen végrehajtotta Cegléd mezőváros viszonylag szabad, auto­nóm paraszti közösségének jobbágysorba süllyesztését. A magisztrátus ebben nem nyugodhatott meg, annál is inkább, mert a szomszédságban, a szomszédos területeken voltak szabadalmas helységek. A sérelmeket a magisztrátus 1790­ben így összegezte: „Panaszunk rövid summája ebben áll, hogy ámbár mi nekünk 1749 dik esztendő előtt, valamint Kecskeméth és Körösk árendabeli Contractusunk volt a' M. Földes Urasággal, melly mellett mi kívántunk volna meg maradni: mind az által az akkori Tisztekk sürgetésekre Urbáriális Regulatio alá vettetünk, melly a' mi elébbeni álla­potunkat sokkal terhesebbé tette. Holott a' Felséges Rendelések szerént, az ollyan

Next

/
Thumbnails
Contents