Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

hely, akolosztás, földmegvonás, csere, telki föld juttatása stb.). Az ő véleményük alapján döntött a kerületi igazgató, a prefektus. A ceglédi uradalmi tisztség fölé rendelték az alapítványi uradalmi ügyészt, akinek joghatósága alá több uradalom is tartozott. Nemcsak az alapítványi uradalom jogi képviseletét látta el, őreá hárult a helyi jellegű jogi ügyletek intézése is. Az uradalmi joghatóság az Üri Szék működését biztosította. Alsó fokon itt intézték a Cegléd mezőváros büntető és polgári pereit. Az ügyész továbbította a szükséges információkat a királyi jogügyi igazgatónak, s 1795-től pedig a közalapítványi ügyigazgatónak. A ceglédi uradalmi tisztség döntéseinek végrehajtói az urasági katonák voltak, akik behajtották a robotot, ügyeltek a dézsma beszolgáltatására. Az uradalom alkalmazásában álltak: a birkások, erdő- és mezőcsőszök, a kádár, a vincellér, a téglaégető stb.

3 A Vallásalapítványi Uradalom ceglédi tisztségét Nagy József inspektor irányította 1792-ben, s Fórián Antal töltötte be a provizor, Molnár Márton az „Urbary Magister" (úrbéri ügyek intézője), Bübóry János a kasznár, Bakos Mihály az ispán tisztét. Három tanító (professzor) : Bischoff József, Déts György, Gazda István, és Rupp Félix orvos álltak az uradalom alkalmazásában. Angyal Pál, Istyva Imre, Blahut György, Krompek József voltak az uraság katonái, Rafaceder Pál pedig a bognár, „Vietor Dominalis". Az uradalom alkalmazta továbbá a berceli szőlészt, erdészként Zselye Jánost, Pápista Istvánt, s Éder Jakabot, mint „Moros Custost".

4 Az uradalmi tisztség megerősödése, fokozottabb szervezeti kiépülése tapasztalható 1798-ban, igazolva a hivatal működésének kiterjedését is. A ceglédi uradalom három egységre oszlott: az egyházi, ügyintézési, s igazgatási, valamint a végrehajtási, illetve ellenőrzési területre. Az egyházi területen működött (Dominos parochos) a harangozó (Capellanos), az egyházi ügyintéző (Administratores Parochia) és az egyházügyi szervező (Cooperatores). Az uradalom ügyintézői (Dominos Fiscales) között foglalt helyet az erdőmester (Silvanum Magistres), a tiszttartó (Provisores), a számtartó (Rationistas), a kasznár (Frumentarios) és az ispán (Spanes). A végrehajtási területen (Dominates Milites) alkalmazták az urasági katonákat (Hajdones), a borbélyt (Sanagas), a mezőcsőszöket (Campi Custodes), az éjjeli vigyázót (Vigiles nocturnus), az ökrészt (Boarius), a gödölyöst (Armentarios), a juhászt (Opiliones), a kocsmárost (Educillatores), a csőszöket (Campones), a helybeli ügyvédeket és bírókat (Judices et Juratos fixum quid habentes), az építészt (Aedituas), a csőszöket (Campanatores), az igazgatótanítót (Ludirectores), a kerülőket (Obequitator), a vadászt (Venatores) és az erdészeket (Sylvanes).

5 A COMMUNITAS ÉS A FÖLDESURASÄG Cegléd mezőváros társadalmi-gazdasági-politikai egységének, autonómiájának fénykora a XVII. századra

4

esik. Az önrendelkezése a mostoha viszonyok ellenére is, szabadabban érvényesülhetett. Cegléd is — Nagykőröshöz hasonlóan — a protestantizmus erőssége volt, a mezővárosi autonómia és a református vallási ideológia szervesen összefonódott. A viszonylagos önálló magyar nemzeti lét biztosítéka lett itt is a református egyház: természetszerűen, a világi és vallási ügyek intézése, azaz a mezőváros sorsának irányítása egy testület keretében valósult meg.

6 A városi tanács (magisztrátus) és az egyháztanács (consistorium) érdekazonosság folytán munkálkodása, célkitűzése közös volt: Cegléd