Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)
22-én végzett tanúkihallgatásai között szerepel Fekete Gáspár nyársapáti tanú nyilatkozata is. „ .. .mikor Érdi András a csomó homokában az tatárokat levágta (...) az én kis bíróságomban, mivel én is akkoron Czegléden laktam...". A Cegléden, 1649. febr. 28-án meghallgatott tanúk elmondták, hogy Ceglédről Mikebuda felé haladó út mellett a két hász-város határpontja Sisi Nagy János kútja volt. 85 Cegléd belterületét a sánc (vallum) vette körül. Ezt az öt kaputól a templomig haladó öt utca, s az ezekhez csatlakozó egy kocsinyom szélességű girbegörbe szűk sikátorok öt lakónegyedre osztották. Ahogy akkor nevezték öt tizedet alkottak. Cegléd szűk sikátorszerű utcácskáinak külső képe annyiban változhatott meg, hogy a régebbi sövénykerítések helyébe a XVII. században már sárfalú vagy más módon készült magas tömör kerítések kerültek. Ez a török uralom alá került települések tipikus külső megjelenési formáját mutatta. Az akkori hász-város a mainál lényegesen kisebb területen feküdt. A XVII. századi hász-város nyugati határát a mai Damjanich utca—Hunyadi utca—Nyúl utca vonala jelenthette. A déli határ a mai Dózsa György utcában haladhatott. Keleten a mai Szolnoki út—Puskaporos utca és északon pedig a mai József Attila—Marx Károly—Ady Endre út vonaláig terjedt. 86 Amikor Szécsényben, 1654. nov. 28-án kelt perbe idéző levéllel Ráday András Pest vármegye alispánja értesíti Gosztonyi Erzsébet klarissza apátnőt Pozsonyban, hogy csekekátai Kátay Ferenc felperesi kérésére Szent György napjára törvénybe hívja gondviselő és tevékeny (providi et agiles) jobbágyait, öszszesen 132 ceglédi, 71 családnévvel került felsorolásra. Valamennyien háztartásfők lehettek. így Cegléd belterületén 1654-ben ugyanennyi lakott háztelekkel számolhatunk. Ha az 1580. évi és az 1590. évi török defterek összeírásában szereplő családneveket az 1654. évi idézőlevél családneveivel vetjük össze, az 1596. évi szétfutás és az 1607. évi újjátelepülés kihatását Cegléd népességére differenciáltabban vehetjük számba. Az 1580. évi defter Cegléd adófizetőit egy névtelen, valószínűleg az 1562. évi Nagy utca városnegyedben és a Hőgyes Gáspár városnegyede megnevezéssel egy másik lakónegyedben sorolja fel. Az elsőben 87 hane adófizetőt, 45 családnévvel, s a másikban pedig 138 hane adófizetőt, 83 családnévvel találhatunk meg. A törökök 1580-ban összesen 220 hane adófizetőt vettek számba. Az említett Hőgyes Gáspár feltehetőleg a Szent Miklós utca tizedese lehetett. Az 1590. évi defterben már egységes területen 185 hane adófizetőt, 202 háztartásfőt, mintegy 122 családnévvel sorolnak fel. Az 1580. évi és az 1590. évi defter Ceglédre vonatkozó feljegyzéseit magunk fordítottuk le. így lehetővé vált, hogy a következőkben Cegléd háztelkes adófizető gazdáinak családneveit három különböző év metszetében tekintsük át. A családnevek szereplésének megoszlásából Cegléd vezető társadalmi rétegének bizonyos változására következtethetünk. 87 A 8. táblázat szerint az 1654. évi 132 háztelkes jobbágygazda 71 családnevéből az 1580. évi és 1590. évi családnevek között mindössze 28—29 azonosítható. Tehát Cegléden az 1596—1607 közötti szétfutás után a korábbi családnevek mintegy 39,43%-a szerepel újra. Mivel az összeírások csupán a háztelekkel rendelkezőket (ti. a háztartások vezetőit) veszik számba, a cselédek nem szerepelnek. Mivel egy háztartásban több, de legkevesebb két kis család „egy kenyéren" való együttélését a történeti kutatások szerint feltételezhetjük, így a korábbi ceglédiek mintegy 40—80%-os hazatelepedésével számolhatunk. A lakosság másik felét, főleg a cselédek körében, az új települők alkothatták. Az újjátelepülés utáni évtizedekben is tovább folyt a ki- és betelepülés. Cegléden az
