Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

86 hane adófizető háztelkét, a Szent Miklós utcában 74 hane adófizető háztelkét, s a Kápolna utcában pedig csupán 26 hane adófizető háztelkét írták össze. Azonban még 1546-ban készült defter a Szent Miklós utcában 96 hane adófizetőt és a Nagy utcában pedig 93 hane családfőt jegyzett fel. Tehát Kápolna utcát nem is nevezte meg. Ezt akkor valószínűleg a Szent Miklós utcával együtt vették számba. Az 1559. évi defterben a Szent Miklós utcában 116 hane adófizető és a Nagy utcában pedig 117 hane adófizető került név szerint feljegyzésre, de a Kápolna utca ekkor sem szerepelt. Az 1546. évi, s az 1559. évi defterben tehát két utca megnevezése alatt hozzávetőlegesen azonos számú hane adófizetőt írtak össze. Erről arra következtetünk, hogy a törökök 1546-iban és 1559-ben Cegléd belterületét két városnegyedre osztva írták össze. Cegléd központjában egy kis lapos dombon álló templomtól északra a Nagy utca városnegyede (mahalle), s délre pedig a Szent Miklós utca városnegyede feküdt. A Szent Miklós utcában, illetve belső torkolatában állhatott a templom, mivel a törökök papokat csak ebben az utcában írtak össze. A templom északkeleti oldalában a főtér, a piac- és vásártér feküdt, ami a település központját alkotta. Ide torkollott be a templom mellett nyugati irányból a Kápolna utca, s a főtéren keresztül keleti irányba rövid, névtelen kis utcán át Szolnok felé haladt tovább. Cegléd belterületének feljegyzett nevű utcái közé még egy ötödik rövid névtelen utcácska is tartozhatott. Ez a Szent Miklós utcát kötötte össze a körösi kapuval. Ha egy-egy lakótelek (fundus) területét átlagosan egy magyar holdra vesszük, akkor Cegléd belterületét összesen talán 250 holdra tehetjük. Azonban minden háztelek minden időben nem volt lakott. Ezenkívül az egyes háztelkes nagysága a biztokosok osztozása következtéiben különböző lehetett. A lakótelepülés külső képét nagyon jól szemlélteti az 1844. évi telekösszeírás, amely az egyes lakóépületeket írja le: „...vályogház nádra, középszerű, vályog és deszka kerítéssel...". Vagy a következő leírás: „ .. .puszta telek, leégett ...", s még „ ... öreg Nyújtó Nagy István rossz putri ...". A továbbiakban egyik másik feljegyzés szerint: „...Reggel Sándorné akla helyén épített (...) sárfal, nádra, falkerítés..." E feljegyzések a ceglédiek lakásviszonyait jól mutatják be, s a XVI. században is értékelhető képet tükröznek.

65 A ceglédi tanács időszakonként már a török korban is szükségessé váló lakótelek-szabályozásokat végzett. Mivel a sokasodó lakótelkek melletti gazdasági udvarokat, az aklokat, ebben az időszakban a külső, a belterületet körülvevő sáncon kívüli területekre kezdték kiosztani. így a háztartások gazdálkodása több megosztott területen folyt. A településrendszer átalakulása feltehetőleg az 1546 utáni években kezdődött el. Valószínűleg Cegléden nem vált általánossá, s csupán az ökörgulyákat hizlaló nagygazdákra volt jellemző. A szántóművelő gazdák hagyományos termelési rendszere is csökkent formában megmaradt Cegléd adófizetőit az 1562. évi török defterben leírt módon utcánként, családi állapot és foglalkozási-vagyoni helyzetük szerint mutatjuk be. Az 1562. évi defterben szereplő családneveket Káldy Nagy Gyula fordításából használtuk fel, de néhány esetben javított alakokat szerepeltetünk. A családnevek utáni zárójeles számok az előfordulások számát jelölik.

66 Az 5. táblázat feldolgozása során az 1407—1526 közötti oklevelekből ismert 96 ceglédi családnévből 1562-re csupán alig egyötödük, 20, 30%-a, mindössze 25 családnév azonosítható. Ez az adófizetők közötti jelentős személyi változás, az időközben végbement gazdasági-társadalmi átalakulás következménye volt. Azonkívül még 100