Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

hez építették hozzá az 1350-es években a Szent Anna-Jkápolnát. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kápolna patrociniumának jelentése szerint, az vagy Erzsébet anyakirálynő, vagy a klarissza apácák egyik apátnőjének az 1350-es évek pestisjárványa ellen tett fogadalma alapján épülhetett fel. A néphagyományban Kedd Asszonya, a Szent Annával azonosított női lény, aki az asszonyi munka támogatója, de olykor megrontója is.

24 A kápolna felépítését így későbbre, valószínűleg az 1358 utáni időszakra kell tennünk. A templom mellett a Szent Anna-kápolna körül a temető, amíg a templom főbejárata előtt pedig a főtér terült el. A mostani városháza mellett elhaladó útkereszteződésnél pedig a vámhely volt.

25 A templom és a kápolna a temetővel együtt körül volt kerítve. Maga Cegléd is árokkal, sánccal kerített, amelyet öt kapu szakított át; a körösi, a szolnoki, a budai, a szelei és a szentmiklósi. Későbbi említésből tudjuk, hogy a „kapu" tulajdonképpen sorompó volt. Cegléd XIV—

XV. századi lakóházairól leírás nem maradt fent, de a szomszédos Nyársapáti házairól viszont régészeti feltárások tanúskodnak. Az ott földesúr Nyársapáthy család kúriája kőből falazott nyolcszögletű kétemeletes torony lehetett. A falu 18 vizsgált lakóháza közül az egyikben kőágyazatra habarcsrétegre fektetett gerenda húzódott és ebbe csapolhatták bele a fal faszerkezetét, melyet döngölt föld tölthetett ki, kívül-belül lemeszelve. Ez a háromosztatú lakóház ; pitvar, szoba és kamra, a pitvarból fűthető kályhás kemencével is rendelkezett. A konyha máshol is sokszor sövényfallal és sárfedéssel a pitvarhoz toldva épülhetett fel. Ez a lakóház jobb módú gazdáé lehetett, mivel a szegényebbek ekkor még egyhelyiséges putriban vagy kétosztású sárfalú épületben lakhattak.

26 Cegléd lakóházait is ehhez hasonlóan képzelhetjük el. Feltételezések szerint a település központjában a kivezető kapukat egymással összekötő utcák voltak csupán szélesebbek, de a többi utca alig lehetett egy kocsibejárónál szélesebb. A kisebb utcák a lakótelkek sövénykerítései között zegzugosán kanyarogtak és a kapukhoz vezető fő utcákhoz csatlakoztak. Valószínűleg, egy-egy lakótelket eredetileg 1—2 hold területűre is méretezték, azonban idők folyamán egy lakótelken több lakóház és gazdasági épület is felépült. A családok osztódásával a lakótelkeket is újraosztották. Ebben a családok együttélése volt a szabályzó elem, közös munkájuk egy-egy háztartást tartott fent. Ez a sok sárfalú, nádfedeles épület és sövénykerítés adta meg Cegléd külső képét a XIV—

XV. században, amelyeket csak a templom és két-három kőépület magasabb tetőzete egészített ki. A feltehető középületek közé sorolhatjuk a paróchiát, az apácák házát, a városházát és talán egy-két uradalmi épületet. Cegléd népéről első írott említést I. Lajos 'király 1364. május 8-án Visegrádon kiadott oklevelében találunk. A király Erzsébet anyakirálynő kérésére felmenti a ceglédi királynői polgárokat és telepeseket (cives et hospes) a vám fizetése alól az egész országban.

27 Ebben az oklevélben királynői polgárként (cives reginales) és királynői telepesként (hospes reginales) megnevezettek a település társadalmának két alaprétegét tették ki. A XIV. század második felében a beköltözők, mint új telepesek kerültek számbavételre. Szeléről Ceglédre való beköltözésről, valamint a vastoroki kun szálláskapitányról azt is tudjuk, hogy a Ceglédre költözött jobbágyait visszavitte.

28 Ezek az írásban fentmaradt esetek mind egy nagyobb költözési mozgalomra vetnek fényt. A beköltözők indítóoka a vámkiváltság elérése és a telepeseknek adott 3—6 éves adómentesség volt. Másik oka pedig a környező köznemesi falvaknak a nagybirtok falvaihoz mért nagymértékű zselléresedése volt, ami a köznemesi birtokok aprózódásából kö87