Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)

reszt feltalálásának tiszteletére szenteltek. Feltehetőleg a Szent Anna-kápolna lehetett Cegléd Árpád-kori plébániatemploma, s mint Éri István megállapította, egyszerűbb formában már a XII—

XIII. században fennállhatott.

52 A templom bővítésére a XV. század elején kerülhetett sor. Ezután csaknem 400 évig volt — nagyjából változatlan formában — használatban. A reformáció elterjedésétől az 1750-es évekig a reformátusok használták, majd az ekkor történt viszszavételt

53 követően 1822-ben az egész épületet elbontották.

54 Pontos felmérés nem készült a bontás alkalmával, csak néhány feljegyzés,

55 s egy vázlatrajz maradt fönn (II. t.),

56 amely együtt ábrázolja a középkori és a ma is álló templomot. Mindezek alapján kíséreltük meg 1978-ban régészetileg is igazolni az említett adatokat.

57 A Kossuth tér északi részét ekkor rendezték, s a végleges rendezés előtt szükséges volt a terület feltárása. Az ásatás tanulsága szerint azonban a Kossuth térnek a katolikus templomtól észak felé eső része a középkorban (sőt egészen a XIX. század végéig) mélyebben feküdt a környező részeknél. Az ásatás során előkerült állatcsont-, vas- és edénytöredékek csak a XVIII—

XX. század városi életről, kereskedelemről adnak hasznos felvilágosítást. A templomhoz legközelebb eső szelvényben találtunk ugyan néhány emberesoníot, amelyek származhatnak a régi templom körüli temetőből, sajnos azonban ezek is a későbbi törmelékrétegből kerültek elő. A városrendezési tervek alapján lehetővé váló további ásatások feladata lesz az esetleges korábbi templom- és temetőmaradványok feltárása.

58 A tér ÉK-i része magasabban feküdt, azonban itt nyitott szelvényünkben feltárt gödör betöltéséből előkerült kerámiaanyag nem az Árpád-korból, hanem a XIV—

XV. századból származik. 1979-ben Cegléd központjában újabb középkori (Árpád-kori) leletek kerültek elő. A Városi Tanács ÉK-i szárnyában 1,5X1 m-es, függőleges falú, aknaszerű gödröket ástak. Az egyik akna falában, a fal nyesése után 5 rétegű kemence metszete látszott, rétegenként egy-egy betapasztott edénytöredéksorral (III. t.).

59 A kemence legalsó rétegéből (rajzunkon 38/a réteg) előkerült edénytöredékek (IV. t. 1—5.) a XIII. század végére — XIV. század elejére datálhatok. Korongolt, fehér fazekak töredékei, erősen profilált, tagolt peremekkel. Az edények vállát és hasát bekarcolt vonalak, illetve vonalkötegek díszítik. A vonalak kissé spirális iránya mutatja, hogy korongozás közben karcolták be őket. Több edény nyak-, illetve válltöredékén előfordul rnég korongolás közben ujjbeggyel besimított körbefutó díszítés. Megfigyelésünk szerint a kemence fenekének tapasztására főként fazekak oldal- és peremtöredékeit használták fel. A fenéktöredék igen kevés, s a fenekeknek is inkább az oldalakhoz csatlakozó, kis részét építették csak be a kemencébe. A kemence fenekén köpűs vasszerszám megégett köpűmaradványa került elő. Az edények kormozottsága és másodlagos átégése csekély. Került elő olyan edény, melynek nyakon való átfúrása arra • utalhat, hogy felfüggesztve használták, nem lehetetlen azonban az sem, hogy az eltört edény darabjainak korabeli összeillesztésének, illetve rögzítésének nyoma. Az első megújítás (37. réteg) (IV. t. 6., 8.) sütőfelülete alatt talált edénytöredékek jellege és keltezése megegyezik az első kemencében talált darabokkal. Döntő többségük itt is oldaltöredék. A kemence második megújításakor (35. réteg) (V. t. 7., 9., 10.) betapasztott edénytöredékek is azonos jellegűek, anyagban, formában és díszítésben is. A kemence tapasztása alatt a nye^ sés során egy nagyobb és három kisebb olvadt vasrögöt találtunk. Mivel feltehetőleg ennél jóval több is lehetett ebben a rétegben, nincs kizárva, hogy a kö-r zelben vasolvasztó, kovácsműhely működött.