Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

•

! Az éltérés jelentős, az adatoknak a kitűzött célra való használhatóságát azonban ez nem érintette lényegbevágóan ; a nagyobb minta nagyobb biztonságot, nagyobb bizonyítöerőt adhatott volna a következtetések levonásához, de ez a körülmény az egyébként egyértelműen kirajzolódó alapvető összefüggések érvényét nem kérdőjelezheti meg. A feltárni kívánt helyzet egy oldalát hűen tükrözi, de bizonyos vonatkozásban az általánosíthatóság terén nagyobb gondot okozott az a körülmény, hogy egyes társadalmi kategóriákban minden erőfeszítés ellenére még csak megközelíteni sem tudtuk az eredetileg tervszerűen megállapított mintán belüli arányokat. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdasági foglalkozású látogatók mintabeli irányára: 3%-nál nem sikerült feljebb vinni képviseletüket. Ahhoz képest, hogy az adatlapos felvétel szerint nyolc kiállítási intézményben látogatási összarányuk 1% körül mozog, a 3% nem elvetendő arány, de 9 fő adatai alapján erre a kategóriára csak erős fenntartással fogadhatók el következtetések. (Az adatgyűjtést a mezőgazdasági foglalkozásúak körében mind az adatlap, mind a kérdőív esetében lényegesen megnehezítette az a körülmény, hogy közöttük volt a legtöbb csoportosan szervezett látogatás, nemritkán közös autóbusszal, s ez egyes embereknek a kérdezés idejére a csoporttól való elszakítását szinte lehetetlenné tette.) Jórészt azonos okból a tervezettnél jóval alacsonyabb még a nem mezőgazdasági fizikai szakképzetlen, valamint a szellemi szakképzetlen foglalkozású látogatók mintabeli aránya (15—15 fő, mintegy 5—5%). A többi lényeges bontásban (szellemi-fizikai, aktív-inaktív, szakképzett-szakképzetlen stb.) a mintabeli megoszlások — a magánszektorban dolgozóktól eltekintve — elegendő elemszámot tartalmaznak a megalapozott következtetések levonásához. 4 A jelenleg működő látogatószámlálási rendszert 1976-ban állították fel. 5 1980-ban országosan a művészeti múzeumok látogatásainak száma 7 192 260 volt, a kiállítási intézmények tárlatait ismét csak országosan 1979-ben 1 106 000 esetben tekintették meg. (Az előbbi adat forrása: Magyar Múzeumok, 1980, Fontosabb működési adatok. Szerk.: Bezecky Tamás, Simon Mária, MRMK, 1980. 4. oldal; az utóbbi adaté: az MSZMP Központi Bizottság előzetes jelentése a XII. kongresszus küldötteinek, 1980.) Ezek szerint hét szentendrei múzeumi-gyűjteményi kiállítóhely tehát, a Szentendrei Képtár tárlatait nem számítva, az ország öszszes művészeti múzeuma 1980. évi forgalmának 17%-át teljesítette, a Szentendrei Képtár pedig 174 000 fős forgalmával az összes kiállítóintézményi tárlatlátogatások 16%-át fogadta. Az egész ország 10 leglátogatottabb művészeti múzeumának forgalmát 100%-nak véve, a 8 szentendrei művészeti gyűjtemény forgalma közel 40%. 6 Itt — és általában a későbbiekben is, ha külön nem tüntetjük fel — az országos népességstatisztikai adatok az 1980. évi népszámlálásból származnak. (Forrás: 1980. évi népszámlálás, részletes adatok a 2%-os képviseleti minta alapján, Központi Statisztikai Hivatal, 1980., valamint: 1980. évi népszámlálás, előzetes adatok, KSH, 1980. — tanulmányunk készítése idején az 1980-as népszámlálásból más adatok még nem álltak rendelkezésünkre.) 7 Miután Szentendre kirándulóhely is, s a kiállítóhelyek többsége egymás közvetlen szomszédságában van, látogatói általában 3—4 vagy még több kiállítást is sorra járnak egy-egy alkalommal. 8 Stroud Cornock: The cultural impact of interactive computing, in: Online, 72. Vol. 1. Online Computer Systems, Ltd. Brunei University, 1972. (93—112. old.). Közlése a szerző engedélyével. 9 Sajnos, közvetlenül a látogatóforgalom összetételéről nem rendelkezünk évszázados vagy akárcsak évtizedes idősorokkal, ezért kellett közvetett mutatókhoz folyamodnunk. A társadalmi-kulturális indikátorrendszerek működtetésének egyik legfontosabb „mellékterméke" idősoros adatbázisok felhalmozódása. 10 A nyolc kiállítási intézmény teljes látogatóforgalmának különböző megoszlásait a kiállításokra reprezentatív arányok kivetítésével nyertük. Az adatlapos felvétel egy-egy tavaszi, nyári, őszi és téli heti „keresztmetszete" alapján az egyes kiállítások forgalmára egész évre általánosított összetételi arányokat számoltunk, s a kiállítások pontos összforgalmi súlyát a látogatóstatisztikából, a kiállításon belüli megoszlásokat az adatlapos felvételből ismerve az egyes kategóriák kivetített létszáma, s ennek alapján összforgalmi aránya is becsülhetővé vált. Az összes ezután idézett összforgalmi megoszlás esetén hasonló módon jártunk el. 11 Az esélyek számítása itt is, akárcsak általában a tanulmányban szereplő többi esetben, úgy történt, hogy az adott kategória látogatóforgalmi részesedésének személy-