Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)
0—4 5—6 7—9 mintabeli osszarany 64% 36% 100% 50% 50% 51% 49% 58% 42% 16. Hogyan került el először művészeti kiállításra egyéb módon szülővel, családdal Viszonylag gyenge, de számottevő a kapcsolat: akik szüliővel, családtaggai jutottak el először művészeti kiállításra, azok magasabh színvonalat értek el. A munlkabelin és iskolain kívül a családi szocializáció sem lebecsülendő eleme a művészeti beállítódások kialakulásának: a család művészeti érdeklődése ha nem is rendkívül erős, de egyfajta garancia arra, hogy a beépítési felkészültség a későbbiekben jobban kifejlődik. A művészethez való viszonyulásról korábban mondottakhoz lényeges adalékkal szolgálhat a megfigyelt indoklási színvonal, ami egyben a mű teljes jelentéstartalmához való közelség-távolság kifejezője is, valamint a kiállítás intézményével és a műalkotással szembeni attitűdök összevetése. 17 Mennyire volt érdemes a kiállítást meglátogatni 0—6 7—9 mintabeli összarány nagy veszteség tett volna nem látni megérte eljönni ... nem érte meg, vagy csak részben 43% 43% 14% 32% 58% 10% 42% 45% 13% Az adatok első látásra kaotikusnak tűnnek. Valójában az történt, mint néhány más esetben is, hogy a legmagasabb, „felsőfokú" vélemények kevesebbet — 'általában egyenesen konformitást — takarnak, mint a mértéktartóbb megfogalmazások. Rendezettebb szerkezetet kapunk, ha észrevesszük, hogy a „nagy veszteség lett volna..." vélekedést adók lényegében; ugyanúgy viselkednek, mint a „nem érte meg..." jellegű ítéletet hozók, míg a „megérte eljönni ..." véleményen levők aránya a hozzáértőbbek között kiugró. Átrendezve a táblázatot: nagy veszteség lett volna vagy nem érte meg ... megérte eljönni ... 43% 58% 45% 100%_ €—6 7—9 mintabeli összarány 57% 42% 55% Akik a művek jelentéstartalmának felszínén maradnak, azoknak a kiállítások teljesen érthető módon keveset jelentenek,, míg akik, az, alkotások értelmébe mélyebbre hatolnak, azok kalkulációjában a látogatások „rentabilitása" nagyobb. Mégis: miért járnak vagy legalábbis milyen megfogalmazódó „ideológiával" azok kiállításra, akik a feldolgozási folyamatban csaik a látvány szintjéig vagy addig sem jutnak el. 186