Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

osolatban kértük „mondja el sorjában, hogy amikor ránéz, mit lát, mit idéz fel önben, mintha csak hangosan gondolkodna"; a kérdező a kapott válaszokat az előbbi esetben közvetlen jegyzeteléssel, az utóbbi esetben először magnetofonszalagra, majd erről áttéve írásban rögzítette. A két változót, amelyek viselkedését az alábbiakban nyomon követjük, a kétféle „feldolgozási jegyzőkönyv" pontozásos kutatói értékelésével képeztük. 4.4.1. A „különösen tetszett" művek választása és a választás indokolásának színvonala Mielőtt a választások indoklási színvonalának az esztétikai feldolgozás minőségéről önmagában is sokat elmondó mutatóira rátérnénk, helyénvalónak látszik, hogy előbb röviden bemutassuk a választásak szóródását, s ezek ismeretében értelmezzük a választások megokolásának alakulását ж Bár ezt ebben a jelentésben csak kiállításonként reprodukálhatjuk, így sem lehet haszontalan a választások szóródásának, pontosabban koncentrálódásának megismerése. A Barcsay-gyűjteményben a „különösen tetszett" három közül a leggyakrabban választott mű az „Asszonyok" c. és az „Arany-vörös" с mozaikok (17—17%), ezeket követi a „Gondolkodó nő" (o. v. 1957) (6%), majd a „Munkáslány" (o. v. 1928), „Izbég" (temp. p. 1934), „Freskóterv" (о. v. 1938) és a „Festőállvány" (о. v.) (összesen 17%); tehát az elsőként tetszőnek választott művek közül 7 db az ilyen választások 57 százalékát kötötte le vagy további adatokkal kiegészítve, a választások kereken kétharmada 12 műre koncentrálódik, közel felét pedig 5 mű vonzása kitette. A Czóbel Múzeumban a „Leány virágos ablak előtt" (o. v. 1904) a leggyakrabban hasonló helyre került alkotás (17%), ezt követi a „Kilátás szentendrei kertemből" (o. v. 1974) és a „Hatvani utcarészlet" (o. v. 1937 ki.) (9—9%), majd a „Hatvani kastély parkjában", az „Ártatlanság" (o. v. 1974) és a „Szakácsnő" (o. v. 1930) (5—5—5%); más szóval; a választások 50%-a itt 6 műre koncentrálódott, A Ferenczy Múzeumban az elsőnek való választások 15%-a Ferenczy Károly „Gesztenyefák" (o. v. 1900) c, 7%-a Ferenczy Béni „Játszó fiúk" (bronz, 1974) c, 5—5%-ia Ferenczy Noémi „Rügyező fa" (szöv. kárp. 1946) és „Nővérek" (karton, gouache 1921) с. munkákra, a választások fele kilenc műre jutott. A Kovács Margit Kerámiagyűjteményben a hasonló adatok: leggyakoribb az általánosító válasz volt („Mind tetszett", „Mindegyik gyönyörű", „Nem lehet egyet sem kiemelni, mind nagyon szép" stb.) (7%), ezt követte a „Kenyérszelő" (kor. agyag 1952) és a „Gyász" (kor. terr. 1966) (6—6%), a választások fele 10 műre oszlik el. A Képtárban az átrendezések' miatt az értékelhető elemszám ennél a kérdésnél nagyon alacsony, ezért az eredmények önmagukban fenntartással kezelendők, az ^idézett információkkal összefüggésben azonban az eddig kirajzolódó tendenciát folytatják: négy műre a választások közel 60%-a jut. Ha ezt összevetjük az egyes kiállításokra adott „értékelési osztályzatokkal", a választási koncentráció mértéke és az átfogó értékelés?

9 alakulása között elég egyértelmű megfelelés található : 176