Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)
viszonylag legkevesebb viszonylag nagyobb önállóságot önállóságot 24 hagy a munkafeladatok elvégzésében magasrendű témáról 10. legyen benne valami szóljon 26% különleges 13% legyen közvetlen ideológiai 11. magasrendű témáról kapcsolata 16% szóljon 7% legyen benne valami 12. legyen ideológiai különleges 11% kapcsolata 6% 10. 11. 12. A „passzív" és az „aktív" orientáció vonulatai nagyjából ugyanúgy alakulnak, mint az előbbiekben. A különbségek közül a legtöbbet mondó az, hogy a munkájukban megkötöttebb, szorosabban ellenőrzött-felügyelt látogatók között a nagyobb önállósággal rendelkezőkhöz képest ugrásszerűen, több mint a duplájára nő meg a műalkotások „megnyugtató-kilkapcsoló" funkcióját elengedhetetlennek tartók aránya; hasonlóan az autonómia csökkenésének függvényében mintegy duplájára emelkedik a zárt formákat és konvencionális tartalmakat leghatározottabban igénylők hányada. Ugyanakkor, az „elgondolkodtatás" és a „képzelőerő megmozgatásának" szempontját viszonylag legmagasabb pontszámmal értékelők aránya a munkabeli autonómia növekedésével 11—11 százalékkal, a „különleges-szokatlané" 2 százalékkal emelkedik, míg az összes többi kritérium esetében ezek a mutatók csökkennek. A kimutatott összefüggések egy olyan értelmezés irányába mutatnak, mely szerint a műalkotásokkal kapcsolatban kinyilvánított esztétikai preferenciákat befolyásoló tényezők sorában a közvetlen — ismeret- és ízlésszintű, elsősorban iskolai — „esztétikai" szocializáció csak egy a sok közül, s alakulásukban az egyének és közösségeik átfogó szocializációs) folyamatának egyéb nem „esztétikai" összetevői — így a munkabeli kondicionálódási folyamatok — jelentős önrálló vagy legalábbis kölcsönható szerepet játszanak. Ehhez az értelmezéshez szolgáltat érvet az autonómia jelzett fokának és a legszívesebben végzett szabadidős tevékenységeik művelődési szempontból aktív, ill. passzív jellegének az imént mondottakkal egybevágó összefüggése. A művelődésinek számítható tevékenységek hiánya vagy alapvonaluknak a tömegmédiák és tömegszórakoztatás szintjére — tv-re, rádióra, sajtóra, krimire, magnóra, lemezjátszóra, táncra, diszkóra, popkoncertre — való beállítódása a munkájában legnagyobb önállóságú két csoport 25—30%-ára, míg a legkevesebb munkabeli önállósággal rendelkező, munkáját legmegkötöttebben végző csoport több mint kétszer nagyobb hányadára, közel kétharmadára (65%) jellemző. A kiállításlátogatás funkcióihoz hasonlóan az esztétikai beállítódások is a szabadidő átfogó szerkezetébe tagolódnak, ez utóbbi pedig az iskolai, a foglalkozási és a munkaszocializáció jellemzőivel alkot összeillő struktúrát. (Az itt vázolt kapcsolatok természetesen korántsem egyediek és felismerésük sem éppen új keletű; létezésüket nemcsak az újabb empirikus szociológiai kutatás tárta fel és elemezte mélyrehatóan, de működésükre több száz év gondolkodói teljesítményei, köztük a marxi társadalomelmélet is rávilágítottak,.) 25 Az esztétikai értékválasztásra ható közvetett társadalmi meghatározottság tényezői azonban nemcsak nemzedéken belül, hanem generációk között is kimutathatók, s egyben az adott nemzedék családi nevelödésének és a megelőző nemzedékiek) szocializációs tapasztalatainak kölcsönhatását tanúsítják. Ha a művészettel szemben támasztott elvárásokat az apa foglalkozása sze169
