Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

gyairázzák a látogatások motivációjáról mondottakat. A leggyakoribb „szabadiidős elfoglaltságként" valóban szabadabb, kötetlenebb tevékenységeket jelzők. aránya a három iskolai kategórián, keresztül több mint duplájára emelkedik (30, 60 és 70%); a legszívesebben végzett tevékenységek között nem szerepel művelődési jellegű tevékenység a nyolc vagy kevesebb osztályt végzettek 46, a középfokú végzettségűek 5, a diplomások 1 százalékánál; a legszívesebben végzett művelődési tevékenységek „alapvonala" a nyolc vagy kevesebb osztályt végzettek 32%-ánál, a középfokú iskolázottságúak 9%^ánál, a diplomával rendelkezők 4%-ánál a kulturális tömegfogyasztás és a tömegszórakoztatás szintjén húzódik (tv, rádió ,sajtó, krimi, diszkó, popkoncert, tánc, mozi).

21 Nyilvánvalóan a szabadidő eltöltésénél is nagyobb súlya van a végzett munka társadalmi minőségének. Ebből most csak egyik legfontosabb jellemzőjét, autonómiájának fokát emeljük ki. A közvetlen felettestől való viszonylagos függetlenség mértéke szerint ugyanazt a tendenciát találjuk, mint a foglalkozási, az iskolázottsági vagy általában a szabadidős művelődési hierarchia mentén:

22 a látogatásban a felejtéses-meneküléses kikapcsolódás lehetőségét nagyra értékelők aránya a legkevesebb önállósággal rendelkezőknél 76%, a viszonylag legnagyobb autonómiát élvezőknél 48%, ugyanezek az arányok a társas együttlét esetében 58 és 29%, a szépélmény keresése esetében 87 és 75%; a nagy autonómiájú csoport kétszer akkora arányban érezte úgy, hogy a művészeti kiállítások meglátogatása munkája jobb ellátásához is hozzájárul, mint a legalacsonyabb önállóságú csoport (25, ill. 13%), s jelentősen nagyobb az aránya az „autonómia" csoportban azoknak, akik úgy érzik, saját, személyes problémáik megoldásához, újszerű beállításához is nyernek a látogatásokkal (32, ill. 24%). összefoglalóan : a nagyobb teljesítményű több változós elemzési eljárások és a kérdőívvel nyert további információk bevonása nélkül is kimutatható, hogy a kiállításlátogatás kulturális minőségét már az alkalomnak a foglalkozási és iskolázottsági hierarchia különböző szintjein szisztematikusan eltérő „jelentése", az életmód alapösszefüggéseibe ágyazódó motivációja is jelentősen behatárolja. Az alapvető tendencia, az, hogy az iskolázottság szintjével, valamint a végzett munka és az azon kívüli időtöltés társadalmi-kulturális minőségét jelző mutatók emelkedésével párhuzamosan csökken a kiállítások újdonságtartalmától — egyáltalán konkrét tartalmától — lényegében független szükségletek szerepének súlya (fizikai pihenés, társas együttlét, felejtéses kikapcsolódás), és nő a kiállítások várható újdonságtartalma iránti érdeklődés (saját problémák új látásmódja, a világ új szemlélete, új ismeretek szerzése). 4.2. A műalkotással szembeni igények Ahogyan a kiállítások meglátogatásának körülményeitől, szerveződésétől „az esztétikum szférája" felé közelítünk, sokan hajlanak arra a véleményre, hogy a kulturális tartalom tényei egyre nagyobb „önállóságra" tesznek szert, fokozatosan függetlenednek a társadalomszerkezeti összefüggésektől. A műalkotással szembeni „esztétikai" jellegű igények vizsgálata nem igazolja ezt a feltételezést.

23 Ezek az igények nem kevésbé szisztematikus eltéréseket mutatnak a különböző bontásokban, mint az, hogy mit jelent kiállításokra járni. A kérdőíves minta egészében a legnagyobb arányban „elengedhetetlennek" 163