Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

Barcsay-gyűjtemény : Czóbel Múzeum: Ferenczy Múzeum: Kerényi Emlékmúzeum Kovács Margit Kerámiagyűjtemény : Művésztelepi Galéria : Népművészetek Háza : Szentendrei Képtár: A vélemények iskolázottság szerinti alakulása különösen jól tükrözi a kiállításokra adott „értékelések" létrejöttében közreható tényezők jellegét és kölcsönhatását. Az eredmények arra utalnak, hogy a vélemények nem egyetlen, hanem több egymással is kölcsönható, sokszor ellentétes tendencia hatása, mintegy „keresztnyomása" alatt formálódnak. Ha az adatok átfogó szerkezetét tanulmányozzuk — öt iskolázottsági szintet különböztetve meg, úgymint 0—7 osztályt, 8 általános iskolai osztályt (vagy ezek megfelelőit), középfokú, főiskolai és egyetemi végzettséget —, azt italáljuk, hogy a negatív válaszok a végzettségi skála két szélén a légritkábbak, s a közepén a leggyakoribbak. A hét vagy kevesebb osztályt végzettek között gyakorlatilag senki nem adott egyetlen kiállításra sem negatív választ: míg a Kerényi Múzeumban egyáltalán nem fordultak meg, a többi kiállításokra egyaránt 100%-ban a „tetszett" értékelést adták. Ez az eredmény aligha értelmezhető úgy, hogy ízlésüknek, mondjuk, a Szentendrei Képtár százszázalékosan megfelelt volna, vagy hogy a Barcsay-gyűjtemény alkotásait maradéktalanul megértették volna. Itt mindenekelőtt a válaszadók konformitásával kell számolnunk, figyelembe véve ugyanakkor a kiállításlátogatás ez esetben játszott sajátos életmódbeli szerepét is. Az, hogy kritikus véleményt az adatlapon jóformán egyáltalán nem jelöltek, nem jelentheti azt, hogy ilyen véleményük egyáltalán nem lett volna; ellenkezőleg, kizártnak vehetjük, hogy nem voltak közöttük olyanok, akiknek nem nyerte el tetszését valamelyik kiállítás. Azt, hogy ezek a látogatók „elhallgatták" véleményüket, mindenekelőtt konform beállítottságuknak tudható be, rögtön; hozzátéve, hogy ez a „konformizmus" mint általánosított hatás maga is számos forrásból eredhet. Bizonyára közrejátszott érvényesülésében a feltételezett „hivatalos" véleménnyel való legalább külsődleges azonosulás, a művészeti kérdésekben való járatlanság és tanácstalanság, ill. az ennek leplezésére való törekvés, a kiállításlátogatásnak mint alkalomnak a ritkasága, a többnyire fizikai munkából való időleges szabadulás és a kiállítás külsődleges körülményeinek „ünnepi" jellege stb. — de legalapvetőbbnek azt kell tartanunk, hogy ez az iskolázottsági kategória társadalmunknak olyan rétegeit foglalja magában, akik az élet legkülönbözőbb más területein és helyzeteiben is a viszonylag legnagyobb mértékű konformitásra kondicionálódtak, s egyben a „reprezentatív kultúra" művészeti kiállítótermeiben is mint a „mások világában" mozognak. (Ez utóbbi megállapítás több, magukkal a látogatókkal készített interjúban is elhangzott.) Miképpen a 7 vagy kevesebb osztályt végzettek véleményei között is szép számban lehetnek érdemi mérlegelés alapján született — és kinyilvánítottan pozitív — vélemények, úgy természetesen az egyetemet végzettek között is 40—70 évesek és tizenévesek 50—70 és tizenévesek minden, korosztály (a 20—40 évesek viszonylag kevésbé) 30—50 évesek minden korosztály (a 20—40 évesek viszonylag kevésbé) 30 év alattiak és 70 év felettiek minden korosztály (tizenévesek viszonylag kevésbé) 40—60 évesek és 70 év felettiek