Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

diplomával : 33% tanuló és egyéb 9% állami tulajdonformában Barcsay Gyűjtemény: 16% dolgozik: 70% Czóbel Múzeum: 16% szövetkezeti tul. form, dolgozik: 6% Ferenczy Múzeum: 29% magán tul. form, dolgozik: 2% Kovács Margit-gyűjtemény 29% inaktív : 20% Szentendrei Képtár: 10% nem válaszolt: 2% Ezek az arányok tehát nem a látogatóközönség összetételére, hanem az intenzívebb elemzés céljára felvett kérdőíves minta belső arányaira vonatkoznak. Ezen minta, az adatlapos reprezentatív mintától eltérően — az erők összpontosítása érdekében — csak a Barcsay, a Czóbel, a Ferenczy, a Kovács Margit Gyűjtemény és a Szentendrei Képtár kiállításainak közönségére terjedt ki. Mint jeleztük, a kérdőíves információk elemzése döntően egyes funkciók és mechanizmusok kategóriák közötti összehasonlítására irányult, az idevágó eredimények azonban az adatlapok és a szintén rendelkezésre álló hagyományos látogatási statisztikák segítségével

4 az alapsokaság egészére, annak megoszlási viszonyaira is kivetíthetek. A tanulmány az adatforrások jellege szerint három szinten tagolódik: a teljes körű, de csak forgalomszámlálást tartalmazó látogatási statisztika, a legfontosabb összetételi jelzőszámokra korlátozódó adatlapos felvétel és a mélyebb elemzést lehetővé tevő kérdőíves vizsgálat szintjeire. Ezúttal a kutatási anyag első, döntően leíró jellegű áttekintésére vállalkoztunk, a szociológiai összefüggés-elemzés összetettebb módszereinek alkalmazását a feldolgozás későbbi szakaszaira halasztva. 3, Kik látogatják a kiállításokat — a kiállításlátogatás esélyei A kiállításra történő belépéstől jókora utat kell még megtenni a személyes feldolgozás során, amíg meghatározott mértékben elsajátítjuk a kiállított alkotások esztétikai tartalmát, életünk alakításához kiaknázható lehetőségeit. Ezt a megállapítást annyira nyilvánvalónak találjuk, és gyakran hivatkozott személyes jellegénél fogva igazságát a szociológia számára sokan annyira megközelíthetetlennek tartják, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, mely szerint a mű értelméhez vezető út döntő részén többnyire már a kiállításra való belépés előtt túljutottunk. Ennek az útnak aligha elhanyagolható mozzanata, hogy elérkezünk-e egyáltalán a kiállítás küszöbéig, általában már ezelőtt megjárt fordulója, hogy ha igen, milyen körülmények között, s milyen műveltségi felkészültséggel — s mérlege végül is az, hogy mindezek után mire, mennyire jutunk az alkotások művészileg megformált rendjének feldolgozásában. Miután tanulmányunkban ennek az útnak egyes főbb szakaszait és kereszteződési pontjait vesszük sorra, s egy ilyen gondolatmenet követése egyúttal szükségszerűen a hivatalos statisztikák adatainak felbontását, bizonyos értelemben megfejtését is kell jelentse, az látszik legcélszerűbbnek, ha beszámolónkat ezeknek a statisztikáknak az áttekintésével kezdjük. 133