Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

3. hogyan alkalmazhatók — operacionalizálhatók, tehetők mérhetővé stb. — a kidolgozott kritériumok; 4. ez utóbbiak alkalmazása mit mond, mekkora tényleges teljesítménymutatókat jelez az intézményrendszer működéséről; 5. melyek a kapott hatékonysági értékek alakulását alapvetően meghatározó oksági összefüggések; 6. ez utóbbiak mely elemeire és hogyan alapozható művelődéspolitikai stratégia. Az ilyen irányú előrelépéshez a közművelődés különböző ágazataiban számos, területenként sajátos kérdést kel, tisztázni: a fenti kérdéseket máshogyan kell felvetni és megoldani pl. a felnőttoktatás vagy az amatőrmozgalom, s ismét máshogyan a színház, a sport vagy a tömeghírközlési eszközök esetében. Éppen mivel tartalmi kérdésekről van szó, az ezeket leképező vizsgálati eszközök az egyes területek tartalmi sajátosságaihoz kell igazodjanak!; csak így fognak tudni olyan információkat nyújtani, amelyek adekvát módon tükrözik a tartalmi teljesítmények alakulását. Ugyanakkor, igazán használhatók az ilyen eltérő szerkezetekben nyert információk akkor lesznek, ha a közművelődési szféra egy viszonylag egységes visszacsatolása rendszerébe illeszthetők. Tanulmányunk egy ilyen indítékú munkálatról ad számot a közművelődés egy sajátos ágából, és egy első áttekintés erejéig. 1980 folyamán Szentendre művészeti gyűjteményeiben hajtottunk végre egy több célú szociológiai vizsgálatot, s a továbbiakban ennek a munkának a kitűzött perspektívában hasznosítható főbb tapasztalatait összegezzük. 1. A kiállításlátogatás kulturális tartalmának problémája és a vizsgálati megközelítés néhány kérdése A művészeti gyűjtemények, múzeumok tárlatainak, kiállításainak működési jellemzői sokban elütnek más közművelődési formák működésmódjától, s a szentendrei gyűjtemények ezen belül is bizonyos sajátosságokat képviselnek. Mégis elmondható, hogy ezen a sajátos területen a behatóbb vizsgálat a kulturális elszámolásnak logikájúik szerint ugyanazokkal a problémáival kell szembenézzen, mint a közművelődési szféra egészében. A vizsgálatunkat ösztönző kérdésfeltevés, a megfelelő módosításokkal, más közművelődési formák tartalmi elemzésére is alkalmazható: a látogatási statisztikák évente milliós forgalmat mutatnak ki — 1980-ban az összes szentendrei gyűjtemények, kiállítások látogatóinak száma közel másfél millióra becsülhető —, de voltaképpen mi van, milyen kulturális hatások és kölcsönhatások, milyen tartalmak húzódnak meg ezek mögött az adatok mögött; milyen kulturális tényeket takarnak ezek a számok, úgy is mint meghatározókat 9 úgy is mint hatásokat; mi a kulturális jelentése egy-egy látogatásnak, mit jelent — megvalósul-e egyáltalán — a művel, azon keresztül alkotójával való találkozás? Feltehetően nem mindenki számára ugyanazt, akik viszont valahányan ugyanazt „jelentik" a látogatási statisztikákban. Ha a kimenetelek nem azonosak, akkor mi határozza meg a jelentkező különbségeket, s a meghatározók ismeretében hogyan javíthatók az egyéni és intézményi teljesítmények ...? Egyúttal látnunk kell — s ez ismét hasonlóan vetődik fel mint a legtöbb más közművelődési forma esetében —, hogy a teljes képhez nemcsak az tartozik hozzá, milyen megközelítésben és mélységben képesek a művek feldolgo130