Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

STUDIA COMITATENSIA 10 Szentendre, 1982. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból GÖDÖLLŐIEK, SZENTENDREIEK (művészettörténeti tanulmányok) GERGELY ATTILA—GERGELY ATTILÁNÉ: KIÄLLITÄSLATOGATÄS ÉS MÜVÉSZETFELDOLGOZÁS A SZENTENDREI GYŰJTEMÉNYEKBEN Az esztétikai feldolgozás társadalmi dinamikájához Közművelődési számbavétel sokféle van, abban a szokásos kimutatások azonban általában megegyeznek, hogy szinte kizárólag személy- és pénzforgalmi mutatókra korlátozódnak s vajmi kevés tudható meg belőlük a megfigyelt személy- és pénzmozgások tartalmi hátteréről. Kétségtelen, hogy ez a kép nemcsak a köziművelődési statisztikára, sőt nem is csak a statisztikára áll. Ez valamelyest magyarázhatja a közművelődési szféra elszámolási rendszerének mai helyzetét, лет változtat azonban azon a tényen, mely szerint a közművelődésben rendszeres módon nagyon keveset tudunk arról, hogy a látogatószámok és forintmutatók névértékei a szó tartalmi értelmében milyen reálfolyamatokat takarnak: mi is történik valójában azokkal a milliókkal, akik a kiállításokat látogatják, s így követve azokkal a forintmilliókkal is, amibe az egész szisztéma kiépítése és fenntartása évről évre kerül. Mint minden intézmény vagy szervezet, a közművelődési rendszer is állandó visszacsatolásra szorul saját működéséről, ezen belül működése hatékonyságáról, ráfordításainak nemcsak formális jelzőszámairól, hanem elsősorban egy tartalmi értelemben vett megtérüléséről, s így értelmezett teljesítőképessége meghatározóiról. Nyilvánvaló, hogy a hagyományos adatgyűjtési rendszertől bajosan várható el, hogy az ilyen irányú követelményeknek megfeleljen, miképpen az is nyilvánvaló, hogy egy megfelelő információ-rendszer felállítása mindenekelőtt annak tisztázását feltételezi, hogy milyen értelemben beszélhetünk a közművelődési részvétel — tágabban bármilyen kulturális kölcsönhatásrendszer — eredményességéről. Nem kevésbé logikus, hogy a választ — alapvető rendeltetéséből következően — az egész szisztéma kulturális összefüggéseiben kell keresnünk. Bár a közművelődési rendszer gazdasági funkciókat is betölt, kézenfekvőnek tűnik, hogy itt működésének elsősorban nemi gazdasági, hanem — sokban a gazdaságit és a politikait is magába foglaló módon — szélesen értelmezett kulturális megtérüléséről, „műveltségi hozamáról" beszéljünk. A közművelődési szféra egészének szintjén az éppen körvonalazott feladat nem jelent kevesebbet, mint annak megválaszolását: 1. hogyan oldható meg a fennálló közművelődési rendiszer kulturális átvilágítása; miben áll tényeinek kulturális tényékként, egy történelmileg alakuló kultúra meghatározott állapotának tényeiként való értelmezése; 2. hogyan definiálhatók, miben állapíthatók meg egy ilyen értelmezés tükrében a közművelődési rendszer alapvető hatékonysági kritériumai; 129