Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

Körösfői Kriesch Aladár eszmei arculata A gödöllői művésztelep két vezéregyénisége közül Körösfői Kriesch Aladár világképe áll közelebb K. Lippich Elekéihez. Barátságuk is kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb. Kriesch, mint a művésztelep szervezője, majd vezetője, adminisztrációs munkáinak a végzője szükségszerűen többször került kapcsolatba a tanácsossal. A Lippich által kidolgozott művészetpolitikai koncepció szerencsésen találkozott Kriesch, főleg a ruskiin—morisi preraffaelita ideológia általi ins-pirált nézeteivel. A kettőnek eszmei közelsége, egymásra vonatkoztatása újabb elemekkel gazdagította ezeket. A Lippich által felvetett problematika, a népművészet, mint a magyar kultúra egyetlen eredeti emléke, a modern művészet, az új magyar stílus alapja, nagyszerűen összeegyeztethető volt Ruskinék eszmerendszerének az összművészetre és a kézművességre, az iparművészetre vonatkozó elemeivel. Míg az utóbbiak a modern ipar kritikájából kiinduló felfogásukban követendő példaként a kézművességet, a középkori művészetet állították, addig Magyarországon még élt a nép művészete, a kézművesség, tehát nálunk az alapokhoz időben nem is kellett visszamenni, hanem csak a talált példákat felhasználni. Ezt a remek lehetőséget látja meg a festő, és lesz a tanácsos; lelki, eszmei harcostársa. Kriesch a népművészet valódi értékeit Kalotaszegen keresi, ide Lippichhel együtt is ellátogattak néhányszor. A kalotaszegi népművészetről — mintegy elméletük és művészeti törekvéseik igazoló járói — cikket is írt.

32 A ruskin—morrisi koncepció összművészeti alapelveiből kiindulva kritizálja a gyáripart, amely elsöpörte a művészeteket. Szembeállítja vele a kalotaszegi művészetet, amelynek a következők a jellemzői: „Haszontalan dolgot nem csinál, de mibe fog, annak célja van, rendeltetése. Embere munkájának úgy látja hasznát, amint csinálja. Tehát egész lélekkel dolgozik s így öröme is telik benne. Ezt a szót »művészet« talán egyszer sem ejti ki életében, s íme mégis minden fúrása-faragása, varrása és szövése az igazi, istenadta művészet bélyegét viseli magán." Kriesch azonban világosan látja, hogy ez a művészet, ha a viszonyok nem változnak meg, pusztulásra van ítélve. Ezért is kapcsolódik be olyan örömmel a magyar nép művészetét feldolgozó munkába, amelyiknek az adatmentés is lényeges feladata, ugyanakkor elméletük propagálását is szolgálja. Az első két kötetbe nagyon sok illusztrációt ő készített. A kötet szerkesztési alapkoncepciójában viszont nem ért egyet, valamint azzal sem, hogy a köteteket Malonyay Dezső szerkeszti és írja — ezt Lippichhel is közli.

33 Szerinte a nép művé>szetét csak a művészet által tudják megmenteni, ezért nem illusztrált könyvet kellene készíteni, hanem egy nagy művészi munkát, járulékos szöveggel. Konkrét javaslatot is tesz a megvalósítás módjára, azonban elképzelései már nem tudták lényegesen befolyásolni a Lippich közreműködésével kialakított könyvszerkesztési terveket. Mivel látja, hogy ez a mód sem eredményezi a magyar nép művészetének a megmentését, figyelmét egyre jobban ennek a problémának a megoldása köti le. Érzi azt, hogy a finn példa alapján létesülő vidéki népművészeti muzeumok nem vezethetnek biztos eredményhez. Véleménye szerint: „... olyan életviszonyokat kell teremteni a nép számára amelyekben a művészeteknek ismét helyük jut". Ehhez viszont alapvető gazdasági, társadalmi, kulturális változásoknak kellene végbemenniük. Ezzel kapcsolatban már nem rendelkezik átfogó konkrét tervvel, a megoldás egyik! összetevőjeként a rajztanítás fontos szerepét hangsúlyozza, de erről később kívánok bővebben szólni. A népművészetet véleménye szerint csak a művészet által lehet megmenteni, ennek az elvnek a megvalósításán dolgozik Kriesch a gödöllői művésztelepen.