Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Polónyi Péter: Visszaemlékezések a gödöllői művésztelepre

Az első szövőműhely létrehozása, a munka kezdete „Apám, akinek sokoldalú érdeklődése a textilművészet felé is irányult, megalapította a gödöllői szövőiskolát, amely később az б vezetésével az Iparművészeti Iskola tanműhelye lett. Kibérelt egy házunkkal szembeni üzlethelyiséget, átalakította és itt szakértő vezetés mellett gödöllői asszonyok és lányok tanulták a szövés különböző technikáit, majd dolgoztak." (1.) „Németeleméren volt egy szőnyegműhely, Kovalszki Saroltáé, ö egy idős nő volt, belefáradt már, és felajánlotta a kultuszminisztériumnak... A gödöllői műhely úgy alakult ki, hogy Kriesch megkapta az egész eleméri felszerelést, sőt hozzávett még szövőszékeket... Zseniális szervezőképességgel az eleméri felszerelést mind beállította a lakásával szemben levő nagy, földszintes házba, az lett a szövőiskola... A műhelyt úgy szervezte, hogy leadott egy hirdetést, hogy bizonyos műveltségű úrilányokat fölvesznek az iskolába. Ezen hirdetések alapján jött ide Zomborból Frey Rózsa, és a későbbi feleségem, Frey Vilma is." (2.) „1903-ban dobszóval adták hírül Gödöllőn, hogy az Erdő utcában szövőiskola nyílik, aki akar tanulni, beiratkozhat. Édesanyám beíratott engem és az ikertestvéremet. Amikor másnap az iskolába mentünk, ott egy bájos arcú, idős hölgy fogadott...: na, édes kislányaim, most hozzáfogunk a munkához és mindnyájan fonnak egy szép kis kosarat. Amikor elkészült, szamócát is csináltunk tésztából." (3.) „Hír jött róla, hogy iskola nyílt. Szájról szájra járt a hír, hogy aki akarja, a gyermekét beírathatja a szövőiskolába, ahol mindenféle szövéseket tanítanak... 13 éves voltam, amikor először megnyílt ez az iskola. Nagyon sokat jártunk oda fiatal lányok. A Körösfői tanított bennünket, bevezetett mindenféle munkába... Felvételi vizsga nem volt... ünnepély volt, amikor megnyílt az iskola." (4.) A műhely berendezése, felszerelése „Volt egy külön szoba, ott volt az a nagy henger, amin a nagy szőnyegeket csináltuk. Ott dolgoztunk ketten-hárman. Kint volt egy kisebb szoba, ahol a gobelint csinálták. Az asszonyok is külön szobában voltak, ők készítették a torontálit." (5.) „Egy olyan nagy szövőszék volt az egyik teremben, hogy mindkét oldalon a terem végéig ért. 10 cm-es vassínek tartották össze. Három ebédlőszőnyeg elfért egyik oldalán és a másikon is." (6.) A szövőműhely dolgozói „Sokan voltunk testvérek és rá voltunk arra kényszerülve, hogy dolgozni menjünk. De mi nagyon szívesen mentünk, mert nagyon szép munka volt." (6.) „Mind fiatalok voltunk ott, 12—13 évesek. A legidősebb 19 éves volt." (7.) „Főképpen a helybeli iparoslányok dolgoztak itt, de parasztlányok és hivatalnoklányok is." (2.) „Majdnem mindenkinek, akik itt voltak, uradalomban dolgoztak a szülei vagy a vasútnál. Voltak vidékről parasztlányok is. Volt egy-két tisztviselőlány, aki ott dolgozott. Ök állandóan torontálit szőttek, de többnyire inkább a szegényebb családok gyerekei dolgoztak ott." (6.) „Kijártam az iskolát, 12 éves voltam, akkor nem volt úgy, mint most, hogy lehet gyárba menni, anyám nem is engedett. Akkor nem volt más munkalehetőség, mint esetleg elmenni szolgálni. Muszáj volt elmenni oda szőni, mert volt négy bátyám, azoknak ipart kellett tanulni. Mi ketten voltunk lányok a nővéremmel, ketten elmentünk." (8.) „Akkor egy ilyen kislány vagy elment szolgálni, gyerek mellé, vagy szobalánynak, szakácsnénak. Mi nagy szerencsénkre el tudtunk itt helyezkedni, ez igen nagy szerencse volt... akkor volt felvétel, az időseket pótolták, és mi az iskolatársaimmal jelentkeztünk. Aki jelentkezett, azt felvették." (6.) 90