Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek
A gödöllőiek és К. Lippich Elek személyes kapcsolatai A személyes kapcsolatok rekonstruálásánál fontos megemlíteni azt a problémát, hogy ehhez a témához a források egyoldalúak. Azaz csak Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Remsey Jenő, Mihály Rezső és Juhász Árpád Lippichhez írt leveleit ismerem — ezeket az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lehet megtalálni —, az ezekre írt válaszokat viszont nem. Lippich Körösfői Kriesch Aladárhoz írt levelei elpusztultak, a Nagy Sándorhoz írtakat pedig nem találtam meg a festő hagyatékában Gödöllőn, a másik három művészhez írt leveléről sem tudok. Tehát a kapcsolatuk rekonstruálásánál a fent említett művészek leveleinek utalásait, információit kell felhasználnom. Mivel Körösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor leveleinek száma meghaladja a 300-at, úgy érzem, hogy ezt megfelelően el lehet végezni. K. Lippich Elek hivatalos kapcsolatba először Kriesch Aladárral került. Kriesch első levelének kelte 1891. január 8., Róma. Lippich Elek ekkor már a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, mint miniszteri fogalmazó. A festő a Palazzo di Venizia műtermei közül szeretne egyet megkapni, kéri Lippichet, hogy adjanak számára ösztöndíjat, mert így kedvezményben részesülhetne a műterem bérlésénél. Még két korai levele is ezzel kapcsolatos. Kriesch és Lippich kapcsolata 1896-ban vált szorossá. Ehhez az okot minden bizonnyal a festő „Az 1567-es tordai országgyűlés kimondja a vallásszabadságot" című képe adta. Kriesch a kép kapcsán többször fordul hivatalosan — az ekkor már miniszteri titkárrá kinevezett — Lippichhez, majd személyes találkozásuk után barátság alakul ki köztük. Erről tanúskodik Kriesch 1896. július 12-én kelt levelének megszólítása is, már „Kedves barátomnak" nevezi a miniszteri titkárt. Ettől kezdve kapcsolatuk állandó, töretlen és nagyon rendszeres. Nagy Sándort Kriesch először 1897-ben Diódon kelt levelében említi. Rómában kezdődő barátságuk elmélyülésének bizonyítéka az is, hogy ebben az időben Diódon — Boér Jenőnél — együtt festegetnek. Nagy Sándor hivatalosan 1898. március 6-án, Párizsban kelt levelében fordul — bizonyára Kriesch Aladár ösztönzésére — K. Lippich Elekhez. Barátságuk Nagy Sándor Párizsból való hazatérése után alakul ki. 1902-ben Veszprémben kelt levelében a festő már tegezi a közben miniszteri tanácsossá kinevezett Lippichet. A későbbiek folyamán levelezésükből a két festő és Lippich kapcsolatának, barátságának elmélyülésére következtethetünk. A levelek egyre gyakrabban követik egymást Körösfői Kriesch Aladár és K. Lippich Elek haláláig állandóan. Kapcsolatuk nem korlátozódik csupán a levelezésre. K. Lippich Elek többször meglátogatja festő barátait lakhelyükön (előbb Veszprémben, majd Gödöllőn). Különösen Nagy Sándor Gödöllőre költözése, valamint a szőnyegszövőműhely megalakulása után válnak látogatásai rendszeressé. Lippich, ha tehette, havonta többször is felkereste a telepet, részt vett összejöveteleiken.^ a A gödöllőiek két vezéregyénisége is gyakran felkereste Lippichet hivatalában, budapesti lakásán. Kriesch el is készítette 1902-ben az osztálytanácsos arcképét. Nem véletlen, hogy ezek után Lippich éppen a két festőt kéri fel verseskötete illusztrálására. Ezzel kapcsolatban némi vitája támadt Krieschsel, mivel különösen az első rész (Phaon szerelme) illusztrációiról eltérőek voltak elképzeléseik, végül a festő koncepciója érvényesült. 2 Ennek a kötetnek egyébként legfőbb értékét a két festő mesteri illusztrációi adták, melyek a magyar könyvillusztráció történetének is új, érdekes fejezetét nyitották meg. Lippich 1903-ban elkíséri Kriesch