Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”
Mindkét változatnál megválaszolatlan kérdés marad, hogy miért 11 jelenet készült 12 helyre. Elképzelhető, hogy a szobor mögötti falmező szándékosan kimaradt, azonban mindez csak feltevés. Ez utóbbi tervnél még külön találhatunk hat-hat jelenetvázlatot, mindegyik négyszögletes alakú, fölöttük félköríves mezőkben újabb ábrázolások. Ez a hat jelenet a magyarság őseinek életéből vett témákat mutat be. Székely címadásai a következőék (elsőként az alsó, majd a föntiek jelenetei) : 1. Sátrak, regélő, lovon jön egy pásztor, ki az ellenség jöttét jelzi — Pásztorlány és fiú 2. Futás az ellenség elől — Egy olvashatatlan nevű személy a lányt menti, háttérben égő sátrak 3. Átmennek tömlőkön a Dnyeperen — Olvashatatlan szöveg 4. Árpádot pajzsokon felemelve fejedelemmé teszik — Nő sebesült férfit kötöz 5. Győzelem Zalánon — Nő sebesült férfit kötöz 6. Árpádnak hódolnak — Elszaporodás, anya gyermekeivel. E tervváltozat — bár keletkezési idejét nem ismerjük — úgy tűnik, jobban alkalmazkodik az épület adta lehetőségékhez. A négyszögletes mezők, fölöttük félköríves szakaszokkal természetesen megszüntetik a korábbi terv apostolalakjait. Itt kimaradtak a Szt. István életével kapcsolatos események. Az egyes kompozíciókhoz rengeteg vázlat, tanulmány készült, illetve színes kartonok, tempera vázlatok is. Ezeken a stiláris megoldások kevésbé fontosak vagy érdekesek, inkább azok a kompozíciós elképzelések és változásaik. A tematika, s ennek eredményeképpen a kompozíciós megoldások is sokszor nyúlnak vissza korábbi falképekhez. A hat különálló jelenet témája például csaknem teljesen megegyezik a vajdahunyadi kartonokéival. A vérszerződéskarton a kecskeméti falkép szerkezetét másolja le majdnem teljes hűséggel — itt félköríves falmezőbe szorítva. A Halászbástya kartonjaihoz végzett tanulmányok, az elolvasott és fölhasznált művek mennyisége utal arra, hogy Székely utolsó művénél mennyire eltolódtak az arányok az elméleti előkészítés javára, szemben a végzett művészi munka minőségével. A III. vázlatkönyv jórészt német nyelvű írásaiból tudjuk, mennyi kutatást végzett ahhoz, hogy az ábrázolandó alakok — az ősmagyarok — viseletét, „külső megjelenését" teljes hűséggel tudja bemutatni. Ez vált itt uralkodó szemponttá, és lényegében alárendelődtek ennék a művészi megfontolások. Székely forrásként használta Nagy Géza : A magyar viseletek története (Bp. 1900) című művét, s itt is alkalmazta Zichy Mihállyal folytatott levélváltásának eredményeit, aki a magyarság múltját kutató kaukázusi gyűjtőútjáról számolt be neki rajzban és írásban. 34 Tanulmányozta a magyar történelmet is, meglepően jól kiemelve és értékelve annak egyes fordulópontjait. Mind Schulek, mind pedig Székely számára tehát a műalkotás megvalósítása kevésbé volt fontos, mint megtervezése. Ennek leginkább az a bizonyítéka, hogy a mű, melynél az előkészítő munka, az írásos magyarázat, bizonyíték, ismertetés sokkal fontosabbnak tűnt, mint maga a műalkotás, mely létre sem jött. Ez az együttes az első megvalósulása lett volna egy olyan eszmének, melynek művészeti megformálásával később is foglalkoztak (például Medgyaszay), de talán éppen az eszmei mivoltának túlhangsúlyozása miatt megvalósíthatatlanná vált. 35 Az igazi és végső oka ennek a gondolatnak a megkésettsége volt, 61
