Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
T. Maróti Éva–H. Vaday Andrea: Kora császárkori, figurális díszítésű festett kerámia Pannoniában és a szarmata barbaricumban
dul elő. A 7/4. hiányos, háromágú farkú állatalak talán azonos a 7/2. figurával. Szerepel még egy alak a 12. edénytöredéken. A leírásban 21 ez is háromágú farkú figuraként szerepel. Sajnos olyan kevés maradt meg az ábrázolásból, hogy véleményünk szerint nem dönthető el egyértelműen, hogy háromágú farok ábrázolásáról, vagy pedig a hátsó, futó lábat érintő farokról van-e szó. Mi inkább ez utóbbi mellett döntenénk, mivel a 7/2. és 4. figura háromágú farka más jellegű, mint a 12. edény alakjáé. Már előbb említettük a hiányos alakoknál, hogy a 7/4. ábra valószínűleg a 7/2.-höz hasonló töredék. A 4. edény hiányos állatalakja a 4/1., a 2/1. és 2. hiányos alakjával egyezik meg. A 14. edény állatalakjai kissé eltérnek ábrázolásban az eddigiektől. 22 A maga nemében egyedülálló a 13. töredék. Eddig ismert festett edények közül ez az egyetlen, melyen emberalak szerepel. A nőalak hasonlóságát a csúcsaikkal érintkező háromszögmotívumhoz, ill. az ún. „homokóra" formához már korábban felismerték. 23 A képmezőben kétféle növényi díszítés szerepel, az egyik az indadísz — különféle változatban — és a fenyőfamotívum. Indadíszt látunk a 4. edény futó állatalakja előtt, a 7. két állatalakjának hátsó lába között, a 6. edény küllős kereke fölött. Egymásból kiinduló kettős inda fordul elő függőleges elválasztó tagként, a 4/1., 11/1., 2/1. és 14/2. ellentétes csavarodású indái ugyancsak ide sorolhatók. Szerepel még közös tőből kiinduló, ellentétes csavarodású, kettős inda a 11/2. és 14/1. ábrán, az állatalak előtt. Indák és indakombinációk előfordulnak a 7. edény állatalakja fölött (1—3. számú minták), állatalakok alatt pedig a már említett 4—5. számú. A 2. és 11. edényen variációjuk fordul elő. A 11/3. és 2/2. 24 és 3—4. ábrák csak egy edényen láthatók eddig. A másik növényi díszítőmotívum a fenyőfa, ill. fenyőág. Kisebb eltéréssel a minta előfordul a 4. edényen egy, a 2.-on egy, a 11.-en kettő, az 5. edény töredéken egy példányban. A 7. edényen háromszor ismétlődik párosan, egyszer pedig csak egymagában áll. A 13. töredéken nem el választótag, a nőalak tart mindkét kezében egy-egy fenyőágat. A 14. edény fája variáns, a törzset három, felfelé egymás felé tartó vonallal jelezték. A 6. edényen vulvának értelmezett ábrázolást is fenyőfamotívumhoz soroljuk. Egyrészt, mivel edényeinken vulva egyáltalán nem szerepel, másrészt mivel a 14. edény faábrázolását jó átmeneti formaként foghatjuk fel a sima fenyőábrázolás és a 6. edény faábrázolása között. A faértelmezés mellett szól az a tény is, hogy a 10. számú ép edény kivételével minden ép edényen, sőt szerencsés esetben a töredékeken is mindig visszatérő motívumként szerepel. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az egyéb részletekben a többiekkel megegyező edényről miért hiányozna pont ez az igen jellemző motívum. A képmezőben többször és többféle pozícióban fordul elő zegzugvonal. Itt nem szándékozunk kitérni az ún. „mágikus kötelék" és egyéb értelmezések részletezésére. 25 A zegzugvonal előfordul mind függőleges (13. edény), mind vízszintes kötőelemként (a 4. edényen kétszer, a 2.-on egyszer, ill. térkitöltőként négyszeresen), s talán ide sorolhatjuk a 12. cserépen szereplő vízszintes térkitöltő mintát is. Nyolc edényen található a képmezőben csúcsaikkal érintkező háromszögdíszítés. 26 A 2. és 10. edényen egyszerű, sima, a 6., 11. és 13. edényen kereteit változata, sőt a 4. edény fekete mezőjében csúcsaikkal érintkező, „V" alakú, világos díszítés e veriánsnak tekinthető. Függőleges elválasztóként a 14. edényen sima egyszeres vonal, a 4.-en kettős, párhuzamos, ill. ennek kettőslétra-variációja fordul elő. 27 87
