Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

T. Maróti Éva–H. Vaday Andrea: Kora császárkori, figurális díszítésű festett kerámia Pannoniában és a szarmata barbaricumban

sor. A képmezőben két állatalak. Elválasztó motívumként kétszer fordul elő fenyőfa, egymás feletti két inda és közös törzsből kiinduló két-két, ellentétes irányban csavarodó indadísz. Függőleges, alul-fölül három íves ágba futó, oldalán két, ill. egy ággal tagolt elválasztó elem. Az egyik állat alatt zegzugvonal. Sűrűn rácsozott, egész képmező magasságát kitöltő, ül. egy kisebb, hasonló, kör alakú dísz és csúcsával egymás felé fordított fekete, kereteit háromszögdísz. A zárómotívum egymás fölött elhelyezkedő, csúcsaikkal érintkező háromszögekből álló sor. A felső háromszögek üresek, az alsók feketére festettek. Az edény alsó harmadában, a has törésvonalán széles fekete sáv fut körbe, alatta szabálytalan, vízszintesen futó zegzugvonal.

14 (I. tábla 3., II. tábla és IV. tábla 1.) 12. Tabán Nem tartozik szorosan az eddig leírt darabokhoz, csak a töredéken szereplő hiányos állatalak csatolja a figurális edényekhez.

15 13. Tokod Kihajló peremű edény peremtöredéke. Sárga színű, kívül piros alapon feketével festett, fényes felületű töredék. Szá.: 12,4 cm. Igen érdekes, az eddigiektől részben eltérő darab. Peremén még halványan látszik a fekete festés. Ez alatt a kezdőmotívum egysávos. Ferde sávozott és feketére festett háromszögek váltják egymást. A képmezőben nőalak, vállán szárnyas fibulával, két kezében egyegy fenyőágat tart. Az ágaktól függőlegesen zegzugvonalak indulnak ki. Az alak előtt függőleges párhuzamos vonal töredéke, mögötte vonallal kereteit, csúcsaikkal érintkező fekete háromszögdísz részlete.

10 (I. tábla 1.) Barbaricum 14. Debrecen, Hortobágyhíd, 25. sír A férfisírban Párducz Mihály leírása alapján egy „mázzal bevont narancsszínű és díszített csupor" volt.

17 Az edény nem mázas. Halványsárgás téglaszínűre égetett, felülete fényezett volt. Ennek csak néhány helyen látszik meg a nyoma, mivel eléggé kopott. Az edény külsejét pirosas téglaszínre festették, majd erre festették rá fekete festékkel a figurális mintát. Kihajló peremű, hasa felé szélesedő, has alatt kónikusan beszűkülő, kis talpon álló edény. Szá.: 6,3 cm, Fá.: 4,4 cm, M.: 10,2 cm. A kezdőmotívum nem vehető már ki. A képmezőben két, jobbra tartó állatalak, függőleges elválasztó tagként függőleges vonal és egymás fölött elhelyezkedő, ellentétes csavarodású indadísz, valamint függőleges szárból jobbra-balra ellentétesen csavarodó két-két indadísz szerepel. Ezen kívül látszik még egy fenyőfa is, mely az eddig ábrázoltaktól abban tér el, hogy törzsét három, felfelé kissé összetartó vonallal jelezték. Zárómotívumként egy keskenyebb és egy vastagabb, vízszintesen futó vonal közé zárt függőleges vonalsor jelentkezik. (I. tábla 2. a—b.) 15. Szolnok-Szanda Enyhén kihajló peremű darab sárgára égetett agyagból, kívül téglaszínűre festett, fényezett felületű, ezen a motívumok feketével festettek.

18 Szá.: 7,4 cm, Fá.: 4,9 cm, M.: 10,9 cm. 84