Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Dinnyés István: Bronzkori sírok Tápióbicskéről
korsók, Szihalom-Árpádváron a hatvani kultúra klasszikus leletanyagával együtt két, kisméretű korsót is találtak. 9 Későbbiek, a Szőreg 4. fázisra keltezhetők a tarnamérai, aszódi, zsámboki edények, 10 valamint a szelevényi és bökénymindszenti korsók. 11 Az Örvény-Temetődomb 10. és 14. sírból előkerült díszítetlen, kétfülű korsók 12 talán helyi utánzatok. Az 5. és 10. sz. mészbetétes bögréket a mészbetétes edények kultúrája déldunántúli csoportjai közül a szekszárdi csoport klasszikus leletanyagához soroljuk. 13 A mészbetétes edények kultúrájának keleti kapcsolataival legutóbb Bandi Gábor foglalkozott részletesen, időben hangsúlyozottan szétválasztva a dél-, ill. észak-dunántúli csoportoktól származó leletanyagot. 14 A középső bronzkor első felére (i. e. 1650—1500) keltezte a mészbetétes e;dények kultúrája déli csoportjainak intenzív, főleg a szőregi csoport és a hatvani kultúra felé irányuló exportját. 10 Bóna István a késő hatvani lelőhelyek mészbetétes edényeit — legalábbis részben — a korai halomsíros kultúra támadása elől, a Körös—Tisza-szögbe, a középső bronzkor 3. szakaszában áttelepült dél-dunántúli népességhez kötötte. 16 A Tápióbicskén előkerült szőregi és szekszárdi edények kapcsán indokoltabbnak tartjuk a hangsúlyt a műveltségek közötti kereskedelemre helyezni. Kálicz Nándor elég ellentmondásosan értékelte a hatvani kultúra részvételét ebben a kereskedelemben. 17 Ugyanakkor a hatvani kultúra leletanyagában — nem elhanyagolható számban — talált, importkerámia tanúsága szerint ez a részvétel nem volt jelentéktelen. 18 Dunántúl felé, már a korai bronzkorban kiépültek a hatvani kultúra (feltehetően kereskedelmi) kapcsolatai — kisapostagi kultúra edényei hatvani kultúra lelőhelyein 19 —, mintegy megalapozva a mészbetétes edények kultúrája déli csoportjainak későbbi exportját. E kapcsolat folyamatosságának illusztrálására mutatjuk be a Tóalmás-Várhegy hatvani k. telep földvárán 20 talált edénykét (11. t. В.), amit díszítése és formája egyaránt a kisapostagi kultúra legkésőbbi, a mészbetétes edények kultúrája felé átmenetet jelentő fázisába 21 sorol. Nehezebben értékelhető az 1. sír hiányosan begyűjtött leletanyaga. A 2— 4. sz. edénytöredékekből nem tudunk a formákra következtetni. Idegennek tűnik a 3. sz. fenéktöredék, ami kidolgozása és seprűs díszítése alapján talán a 2. sírhoz tartozhat (az 1. sír anyagához néhány, a 2. sír edényeiből származó töredéket is hozzákevertek a találók). Erős kiegészítettsége ellenére is biztonsággal meghatározható az 1. sz. edény formája. Enyhén ívelt, csonka kúpos nyaka, lekerekített, kettős csonka kúpos teste megegyezik a halomsíros kultúra K-magyarországi csoportjainak kónikus nyakú urnáival. 22 Míg az urnatípus fül nélküli és vállon kétfüles változatai a halomsíros kultúra nyugati területeire is jellemzőek, addig a hasvonalon kétfüles változatot — nagy valószínűséggel ide tartozik az 1. sír urnája — a Kárpát-medencei halomsíros kultúra sajátos típusának tartják. 23 Valószínűleg szintén urna volt a 6. sz. edény: a halomsíros kultúra Kárpát-medencei csoportjaira jellemző, kettős csonka kúpos testű, tölcséres nyakú, kihajló peremű urna, melynek — általában gazdag — díszítése is a helyi, középső bronzkori mintakincsből ered. 24 Az 5. sz. hordó alakú, kihajló peremű edény (csupor vagy fazék) középső bronzkori (elsősorban a vatyai kultúra késői koszideri periódusában gyakori 25 ) eredetű típus a halomsíros kultúra leletanyagában. Többnyire a kétfülű és peremen bütyökkel, vállon tagolt bordával díszített változata a gyakori, de használták az egyfülű és a teljesen díszítetlen változatokat is. 26 Az ismertetett tápióbicskei sírok közül tehát a — vidékünkön is hosszú 43
