Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

ban sem pontos alakjáról, sem falazásmódjáról nem árul el semmit. Balanyi B. ásatása során már nem talált kőfalat a szentélyrésznél, a megmaradt döngölt agyag alapozás nyomán szabályos félköríves szentélyt rekonstruált (2. t.). A keskenyebbik hajórészhez ÉNy felől téglalap alaprajzú, Bálint A. szerint 2,73 X 4,3 m belvilágú sekrestye kapcsolódik. A sekrestye külső bejárata az ÉÉNy-i sarok mellett volt, ahol előkerült az ajtó terméskőből kifaragott perselye is. Hasonlóképpen perselyes szerkezetű volt a sekrestyéből a templomba nyíló ajtó is. Bálint A. szerint a sekrestye az eredeti, kisméretű templomhoz tartozott, s a Balanyi-íéle alaprajz sem jelöl bizonyosnak mondható falelválást a sekrestye fala és a hajó között. Szokatlan mindenesetre, hogy a sekrestye a feltételezett korai, Árpád-kori templomhoz képest túl nagy, s a templom felé nyíló ajtaja nem a szentélyhez, hanem a templom DNy-i végéhez áll közelebb. A templomfalon, a sekrestyeajtó mellett freskómaradványok kerültek elő; a nagykőrösi múzeumban őrzött kis töredékek egyrétegű, még csak hozzávetőlegesen sem meghatározható korú és témájú falfestményre utalnak. Az épülethez DNy felől nagyobb, bővített hajórész csatlakozik, ÉNy-i és DK-i oldalán a falhoz kívül-belül támaszkodó pillérekkel, D-i és Ny-i sarkán sarokpillérekkel. A szentélyből és kisebb hajószakaszból álló együtteshez viszonyítva ez a rész bővítésnek tűnik, még ha a fényképeken és alaprajzokon falcsatlakozást nem lehet is megfigyelni. A sekrestyéhez DNy felől kapcsolódó ossarium a sekrestyénél s a nagyobbik hajószakasz falánál egyaránt hozzáépítés nyomait mutatja. Bálint A. 1948-as jelentésében egy boltozati borda töredékéről is megemlékezett,

66 eszerint a templomnak legalább egy része boltozott lehetett. A templomhajó D-i részén előkerült különálló, négyszögletes faldarab talán karzattartó pillér alapozása volt. Kérdéses a hajó DNy-i sarkánál 1963-ban előkerült kis falcsonk egykori szerepe is. A templomot és a cintermet enyhén szabálytalan ovális alakú, Bálint A. mérései szerint 35,2 X 31,5 m-es kőfal keríti. A fal gyengén alapozott, 60—70 cm vastag, több helyen még az alapjait is kitermelték. A templom építéstörténeténél írott forrásokra alig támaszkodhatunk. Egyetlen késő középkori adatot ismerünk, 1459-ből, de ez is csak a falu plébánosát említi.

67 Majdnem két évszázaddal később, 1632-ben Nagykőrös adományozott 4 forintot a „templom épületire", a visszatelepülő nyársapátiak ezek szerint a XVII. sz. 30-as éveiben renoválták a korábban néhány évtizedig gazdátlanul romladozó épületet.

68 A templom pusztulása Nyársapát végleges elnéptelenedése után következhetett be, a romokat néhány XVII—

XVIII. sz.-i térkép még jelzi.

69 A temető A templom körüli temetőben Bálint A. 229 sírt tárt fel, a sírokról különböző színvonalú leírást készítve. Az első 80 sírról nem maradt feljegyzés, csak a hiányosan elcsomagolt embertani anyag, a síronként külön tartott, illetve leltározott

70 leletek alapján tudunk róluk valamit. A 16—17., 19—67. és 69—73. sírt kis nyilak segítségével 1:100 léptékű temetőtérképen (1. t.) jelölték.

71 A 80— 138. sírt bemérték a templomhajó DK-i, a kisebbik hajószakasz felé beugró sarkához és síronként leírás, valamint hozzávetőleges rajz (4. t.) készült róluk. A 139—229. sírt sírlapok segítségével írták le, és egyes sírcsoportokról részletes 323