Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
gozta fel, 19 ugyanő írt a nyársapáti mezei kertekről is. 20 Bökönyi Sándor az állatcsontokat határozta meg. 21 A szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött nyársapáti régészeti leleteknek a rekonstruálásával, illetőleg részleges leltározásával aztán a feldolgozás véglegesen elakadt. Budapesti egyetemi tanulmányaim idején, 1975 őszén, Bálint Csanád kezdeményezésére ajánlotta fel Bálint Alajos, hogy a nyársapáti ásatási anyag Szegeden őrzött részét szakdolgozat formájában dolgozzam fel. örömmel láttam munkához. A leleteket, a feldolgozást megkönnyítendő, Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgató szíves hozzájárulásával, Szegedről ideiglenesen az esztergomi Balassa Múzeumba szállítottuk, ahol Horváth István és H. Kelemen Márta segítőkészsége optimális munkafeltételeket teremtett számomra. A nyársapáti ásatások korai szakaszából származó leleteket (faragott kövek, kiegészített edények és sírleletek) és Balanyi Béla későbbi kutatásai során előkerült tárgyakat a nagykőrösi Arany János Múzeum őrizte, ezért a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága úgy döntött, hogy a leletanyag Szegedre került részét is (ez lényegében az 1952— 54. években kiásott anyag) a jövőben Nagykőrösön (Bálint Alajos ásatásainak anyaga a régészeti gyűjteményben: 56.4.1—77.; 58.1.1—6.46.; 58.12.1.; 77.1.1— 67.1.) őrizzék. Vizsgálódásom kiterjedt az egész nyársapáti leletanyagra, függetlenül attól, hogy melyik múzeumba kerültek. A Szegedről származó mintegy 2000 tárgyat beleltároztam a nagykőrösi Arany János Múzeum leltárkönyvébe és átnéztem, illetőleg rendszereztem az éveken keresztül folytatott ásatás nagy mennyiségű dokumentációját. E munka során kiderült, hogy a nyársapáti faluásatás újra feldolgozása teljes egészében már nem végezhető el. Az 1—14. házról sem értékelhető dokumentáció, sem közöletlen, új megállapításokra lehetőséget nyújtó régészeti anyag nem maradt. Hasonlóképpen kevés új adatot találtam a templom építéstörténetéhez is. Ezzel szemben a 15—18. házról alaprajz, számos metszetrajz és fényképfelvétel készült, s a nagyobb mennyiségű leletanyag is lehetővé tesz önálló megfigyeléseket. Az előttem járók nem tették közzé a temető feltárt 229 sírját, és ismeretlen maradt a nyársapáti nemesi udvarház is. Feladatom természetéből következett, hogy a régészeti jellegű munka mellett súlyt helyezzek az írásos, történeti adatok feltárására is; a Nyársapáti család XIV— XVI. sz.-i történetére vonatkozó oklevelek összegyűjtésével nemcsak a falu középkori történetéhez, de a környék településtörténetéhez is lényeges támpontokat találtam. A településtörténet okleveles adatai igyekteztem terepbejárással egyeztetni. A feldolgozás hosszadalmas munkáját kizárólag a magam erejéből nem tudtam volna elvégezni. Az anyag átengedéséért, a szegedi leletek és a dokumentáció összegyűjtéséért Bálint Alajosnak tartozom sok köszönettel, a dolgozat formába öntésénél Bálint Csanád tanácsainak vettem nagy hasznát. A nagykőrösi Arany János Múzeumban őrzött nyársapáti tárgyak összegyűjtésében nyújtott segítségéért Balanyi Bélának és Nóvák Lászlónak mondok köszönetet; Balanyi Béla ezenkívül betekintést engedett saját nyársapáti ásatási anyagába, s köszönettel tartozom neki azért is, hogy rajzait dolgozatomban közzétehetem. A történeti adatok összegyűjtésében G. Bolla Ilona és Ladányi Erzsébet tanárnő (ELTE), valamint Maksay Ferenc (OL) tanácsait hasznosítottam, az okleveles anyag feldolgozásában Kenéz Győző és Érszegi Géza (OL) támogatott. Sok segítséget kaptam Benkő Zsuzsától (Kossuth Múzeum, Cegléd) a múzeumi adattár Nyársapátra vonatkozó anyagának felkutatásában, a falu környékének terepbe317
