Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Endrődi anna–Feld István: Régészeti kutatás a solymári Mátyás-dombon 1929–1934

Az ismeretlen mélységű árok két oldalán egy 1936. évi alaprajzi vázlat ki­sebb — valószínűleg fel nem tárt — falmaradványokat tüntet még fel. Számos kutatógödröt nyitott a domb nyugati részén. Így a palotától nyugatra eső két, mélyebb gödör között a hamarosan jelentkező homokkő felett lószerszámokra bukkant, a déli és északi dombperemen pedig — bizonyára a felszínen megfi­gyelt cserepek alapján — bronzkori leletekre tett szert. Ez utóbbiakról közeleb­6. kép. A feltárt palotapince részlete 1932 körül (OMF Fotóarchívum) bit nem tudunk, mint ahogyan az sem ismeretes, honnan került elő egy római fibula és egy azóta már elkallódott feliratos kőtöredék. Az ismertetett munkákat Valkó Arisztid nagyrészt egyedül, barátaival vé­gezte, a község vezetése némi segítséget csak 1933-ig tudott biztosítani. A Mű­emlékek Országos Bizottsága már 1931-ben a romok visszatemetését javasolta, mivel anyagi támogatást nem tudott nyújtani. A feltárás így 1935-ben félbe­szakadt, később csak 1941 körül folyt kisebb munka. 9 A keleti rész kivételével így nyitva maradtak a törmelékdombokkal szegélyezett árkok, s a falak konzer­válás hiányában egyre jobban pusztultak (12—13. kép). összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Valkó Arisztid napvilágra hozta a solymári középkori vár szinte összes, járószint felett megmaradt falmaradvá­nyát és gazdag, főleg a vár életének utolsó szakaszából — a XV. század végéről és a XVI. század első feléből — származó leletanyagot tárt fel. Mivel célja első­sorban a falak kiemelése volt, a feltöltési és pusztulási rétegeket, a falkiszedé­seket nem vizsgálta, és az eredeti szinteket sem vette mindig figyelembe. Így a feltárt falak összefüggéseinek tisztázása, az alaprajzi elrendezés meghatáro­zása az 1972-ben megkezdett újabb kutatásokra maradt (14. kép). 10 Az őskori telep feltárt objektumainál azonban még a pontosabb helyhez­kötés is problémákat okoz. Annyi biztos csupán, hogy a bizonyára az egész pla­tót magába foglaló telepből a dombperemeken és a középső rész mélyebb terü­40 cm, Pá.: 24 cm, Fá.: 10 cm. (17. kép.) A vatyai kultúra késői időszakából szá­272

Next

/
Thumbnails
Contents