Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Torma István: Az érdi Kutyavár (Adatok Diósd és Érd környékének középkori településtörténetéhez)

vábbi kutatás figyelmét: „Három oldalról még állnak a falak. A K-i 41 lábnyi fal terméskőből van, szöglete a 80 lábnyi É-i fallal faragott köves. Ezen oldalon egy kis ajtó nyílik; a nyugati ... csak 45' 2" tesz. Itt ott még vállkövek ugranak ki a falak, melyek 2'-nyi ... tagok felső részeiből; valamint még az építés gerendázatainak végei is fennmaradtak."

23 A vázlatos alaprajzon még egy ablak maradványa is fel van tüntetve az É-i falon.

24 (4. kép.) Rómer Flóris az épület korát és rendeltetését illetően nem foglalt állást. Az utolsó száz év alatt a Kutyavár tovább pusztult. Az Érdliget É-i részén egy kis patak (Kutyavári-patak) völgyének Ny-i oldalán (5. kép) emelkedő, három oldalról meredek lejtőjű, 10 m magas dombon a trapéz alakú épületnek ma már csak egy 7 m hosszú felmenő fala áll. A kb. 25 m hosszú ÉNy-i kőfal (Rómernál É-i) aljának külső falsíkja jól megfigyelhető. A mintegy 50 m hoszszú DNy-i fal 7 m hosszú szakasza 2—3 m magasan áll, a 70—75 cm vastag fal belső oldalán két homokkő konzol van. Ugyanennek a falnak lepusztult szakasza fölött áll egy 75 cm hosszú, mészkőből faragott konzol. ÉK-i fala kb. 30 m hoszszú volt, ez pusztult el legjobban, jobbára csak a terepalakulatok jelzik a helyét. A szintén 30 m hosszú K-i falnál mindössze 7—8 m hosszan figyelhető meg a külső falsík alja. Az épület belső tagolása a fűvel benőtt, csaknem teljesen sima felszínen nem figyelhető meg. D-i sarkán egy emlékoszlop készítésekor egy méterrel lejjebb szállították a felszínt. A lesüllyesztett terület Ny-i szélénél valamilyen belső épület rövid falcsonkja látszik. Az épület É-i sarkát is egy beásással bolygatták meg. (6—11. kép.) A kétségkívül középkori épületmaradványt a diódi castellummal azonosítjuk, ennek lehetőségét az erődítményre vonatkozó okleveleket közreadó Bártfai Szabó László vetette fel.

25 A diódi castellum okleveleinek egy részét Csánki Dezső is ismerte, ezeket azonban Károly János tévesen a Pest megyei Gödre vonatkoztatta.

26 A diódi castellum 1417—1461 között fordul elő az oklevelekben. 1417-ben Csévi Sáfár István unokái diódi kastélyukat először Fedémesi János fia Miklósnak elzálogosították, majd rokonuknak, Chap-i András feleségének eladták. Csap-i Andrásnét 1422-ben iktatták be a kastély birtokába. Utoljára 1461ben említik, amikor a Csapy András és felesége után birtokló Setétkuti László magtalan halálával rászállott birtokot a király Hédervári Imrének adta.

27 Az egyébként szűkszavú oklevelekben egymást mozaikszerűen kiegészítő utalások vannak a vár helyére és környékére : 1417. május 6. : „ ... castellum eorum lapideum inter metas possessionis Gyöd in comitatu Pestiensi.. Z'

28 1417. augusztus 24. : „ ... totales eorum porciones possessionarias... in possessione Gyogh vocata, in qua ecclesia parochialis lapidea in honore Sancte Sabine esset fundata ас castellum et ortum lapideos (sic!) ac alteram ecclesiam similiter lapideam sub vocabulo Beati Bartholomei apostoli sitam... item quedam duo predia seu possessiones désertas Feetel et Kewyl apelláta .. Z'

29 1422. április 27.: „ ... item castellum desertum et ortum lapideos (sic!) cum patronatibus ecclesiarum in honorem Sanctë Sabine in eadem Dyod ac Beati Bartholomei prope dictum castellum constructarum .. ."

30 1429. március 10. : „... castellum lapideum et ortum similiter lapideum prope possessionem Dyod vocatum existentes ac porciones ... in ipsa Dyod ... cum ecclesia in honore Beate Sabine martiris in eadem constructa necnon predia Fetel et Kewel vocata modo simili prope dictam possessionem Dyod habita cum ecclesia in honore Beati Bartholomei in faciebus eorundem fundata."

31 1461. november 16.: „...totalem porcionem possessionariam in possesione 254