Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Vörös István Pécel–Várhegy kora bronzkori telep állatcsontleletei

A pécel-várhegyi szarvasmarha osteológiai anyag méretvarianciája homogén. Az előkerült szarvasmarha-csontok a nagy testméretű primigenius fajtájú (Bos taurus primigenius) szarvasmarhától származnak. Az ujjpercek méretei a vázcsontokéhoz viszonyítva azonban lényegesen kisebbek. Feltűnő az astragalusok széles faciès articularis calcanearisai. A bronzkor folyamán nem ritka jelenség, hogy a szarvasmarhák metacarpusainak distalis végei, a trochleák, legyezőszerűén kiszélesednek

6

. A pécel-várhegyi szarvasmarhacsont-anyagban is található egy jobb oldali metacarpus pathológiásan kiszélesedő distalis darabja (2. kép). A trochleák lateralis faciès articularisainak dorsalis oldalai kb. 8—8 mmrel szélesebbek a ventralis oldalainál. A kiszélesedett trochleákon kívül a diaphysis distalis vége is torzult, dorsalis felületén a foramen interosseum distalis alatt exostosis alakult ki. Kiskérődző — juh és kecske 22 darab Juh — Ovis aries L. 10 darab Bal oldali szarvcsap (basalis-apicalis vége sérült) (1. kép), corpus mandibulae 2 sin. et 2 dext., scapula 2 dext. dist. db, humerus dext. dist. db, metacarpus dext. prox. db, tibia dext. dist. db. Juh vagy kecske 8 darab Maxilla sin. db (P

2

~* hossz.: 22, M

13 hossz.: 47 mm), corpus mandibulae 5 sin. et 1 dext. fr. 2 inf., 2 juv., 1 praeadult, 1 adult), atlas. 3. kép. Nősténysertés-koponya (norma lateralis, norma frontalis) 24 •