Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Dinnyés István: II–III. századi szarmata sírok Tápiószelén

Szarmatakor I. XVI. t. 42.; XXX. t. 2. — Szentes-Kistőke 41. sír: Szarmatakor II. XVII. t. 13. — Szeged-öthalom: Párducz 1959a, XVII. t. 10. — Deszk-Üjmajor: Párducz 1945, XI. t. 16a—16b. 41 Szarmatakor I. 18. XI. t. 3. — Párducz 1956a, 16. III. t. 5. 42 Visy 1970, II. t. 5.; III. t. 6. 43 Szarmatakor III. 7. LX. t. 7a—7b. — Párducz 1956, 163. — a szarmata kor II. periódusára (i. sz. 180—260/270) keltezve. 44 Zoltai—Párducz 1941, 277. LVIII. t. 8. 45 Dinnyés 1973, 45. IX. t. 4. 46 Szarmatakor II. 12. XVII. t. 11. 47 Szarmatakor I. 12, 15. VIII. t. 9., 18.; XX. t. 8—9. 48 Gazdapusztai 1960, 49. XVI. t. 1., 10. 49 Párducz 1956a, 16. III. t. 8. 50 Visy 1970, 12. III. t. 1. 51 Szarmatakor II. 17. XXV. t. 4. — Szintén nagyméretű változatot ismerünk telepanyagból: Nepper 1970, 68. 2. rajz, 2. kép. Megjegyezzük, hogy a Nepper 1970, 68. 8. kép tálszerű edénye nem dák csésze, hanem a telepeken nem ritka, kézzel formált fedőtöredék. 52 Párducz M. kezdetben a durva kerámia többirányú eredetét igyekezett kibogozni (Szarmatakor I. 26—31, 34.), későbbi munkáiban azonban egyre inkább előtérbe került a dák eredet, illetve az Alföldön élt, szarmata korban II. periódus végéig továbbélő, dák népességhez kapcsolás hangsúlyozása (Szarmatakor II. 33—35.; Párducz 1956a, 28—30; Párducz 1956, 175—176.). Hasonló nézetet képvisel Visy 1970 is. 53 Szarmatakor I. 28. — Párducz 1956a, 20. — Visy 1970, 19, 21. o.: 2. típus, részletes irodalommal. 54 Visy 1970, 20. o. : 1. típushoz sorolva. 55 Még a szeged-öthalomi temető kézzel formált edényeit is a dák népességnek hun korig megőrzött sajátosságaként értékelte Párducz 1959a, 96. 56 Szarmatakor I. 31, 33—34. — Szarmatakor II. 29—31, 33—34. — Néhány, I—II. sz.-i lelőhelyen talált, korongolt, élesen hasasodó, széles szájú, füles korsót (Szarmatakor I. X. t. 23.; XX. t. 7.; XXX. t. 2.) pontuszi görög eredetű, dák formának tartja Visy 1970, 21. o.: 4. típus. 57 Párducz 1960, 71, 73—74., 21. ábra, XV. t. 13. 58 Késői kelta, kézzel formált, durva edénytípusokkal bővítette az ún. dák kerámiát — egyúttal hangsúlyozva, hogy ez a kerámia nem köthető mindig dák etnikumhoz is — Visy 1970, 23. — 7—8. típusok. 59 Visy 1970, 18, 27, 29. — Szarmata kerámia jelenléte alapján megkérdőjelezhető a biharkeresztesi telepanyag dák meghatározása (Nepper 1970.). A Farmos-Kása dűlő II—

III. sz.-i telep anyagára is a kézzel formált kerámia túlsúlya jellemző — Régészeti Füzetek 1/29 (1976), 51. 60 Tény, hogy a különböző, nagyjából egykorú szarmata temetőkben más és más az edénymellékletek — köztük a kézzel formált edények — aránya, de ebből, a népvándorlás korban később sem példátlan jelenségből nem szabad messzemenő etnikai különbségekre következtetni, mint Párducz 1956, 175—176. o.-on teszi. Visy 1970, 11. oldalon közzétett elterjedési térkép szerint — Pannoniát kivéve — a szarmaták által lakott területen található az ún. dák kerámia, a, Csongrád megyei sűrűsödés pedig (hasonló a helyzet a későbbi, római kori leletanyaggal is: Párducz 1956, Abb. 4. — Szarmatakor III. 2—5. ábra.) kutatottság eredménye. 61 Szarmatakor III. 104—107. 62 Szarmatakor I. 21. XXX. t. 6. 63 Bónis 1942, XXI. t. 48. típus; 169. o.-on szürke változatait írta le. — Póczy 1956, Abb. 9/8—9, 11—12; 10/1—2; Taf. XIV—XV. — Thomas 1955, Abb. 3/2, 4—7, 9—11, 13—19, 23, 26, 39. — Szarmatáknak exportált római kerámiáról legutóbb Gabler 1968, 236—237. — a korábbi irodalommal. Megemlítjük még Makó-Vörös kereszt, I—

III. sz.-ra keltezett telep két, szürke, fogaskarcolt díszű tálját: Párducz 1939, 140., XVI. t. 2.; XVII. t. 2. 64 Püspökiele: Párducz 1941, 114—115. XXX. t. 20—21.; Párducz 1956, 158. — a II. periódusra keltezve. — Hortobágy-Koczka kút, VI/13. és IX/20. sír: Zoltai—Párducz 1941, 291, 301. LXII. t. 2.; LXIV. t. 1. — Szarvas-Hurkás tanya: Szarmatakor III. 52. CXXX. t. 13. — Szentes-Kaján 1. sír: Szarmatakor III. 20. LXIV. t. 6. — Öcsöd-Hék halom: Szarmatakor III. 52. CXXIV. t. 25. 65 Tiszakeszi-Szódadomb: Végh 1971, 94—95. X. t. 2., 5—6., 13.; XI. t. 10. — Bánhalma-Czebe puszta: Vaday—Vörös 1977, 98. 1/5, 8, 10. kép. 227