Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Dinnyés István: II–III. századi szarmata sírok Tápiószelén

Eszközök Az ismertetett sírokból mindössze két orsógomb került elő. A papszögi 2. sír kettős, eltérő nagyságú, csonka kúpos orsógombja (10. t. 3.) inkább a korai (I. és II. periódus) szarmata sírokra jellemző,

133 a pedagógusföldek 13. sír durva, nagyjából azonos nagyságú felekből álló, kettős csonka kúpos orsógombja (18. t. 12.) is előfordul a II. periódus női sírjaiban.

134 Vas- (4. és 14. sír, 13. t. 7.; 21. t. 7.) vagy ritkábban bronz- (11. sír, 18. t. 3. — ha ez nem fibulatű töredéke) tű a különböző korú szarmata (női) sírokban egyaránt megtalálható. Hasonlóan nincs korjelző szerepe az évszázadokon át használt, ívelt fokú, egyenes vagy enyhén homorú élű, kisebb-nagyobb vaskéseknek (pedagógusföldek 2., 4., 11. sír, 12. t. 4.; 13. t. 8.; 18. t. 1.; a 10. és 13. sírok késtöredékeiből a forma nem rekonstruálható), hasonló a helyzet a 4. sírban talált vasárral is. A 4. (női) sírban a lábfejek mellé helyezték a kést, árt és tűt (?). Ez az általánostól — bal medence környéke — eltérő helyzet szórványosan előfordul korábbi és későbbi szarmata sírokban is.

135 Csiholót csupán a feldúlt 10. férfisírban találtunk, a szarmata kor I. és II. periódusában — főleg férfisírokban gyakori — jellemző, hosszúkás téglatest alakú, karikával végződő eszköz

136 kisméretű változatát (16. t. 2.). összegezve a fentieket, a szarmata kor II. periódusára keltezzük a Tápiószele-papszögi Tápió-híd lelőhely két sírját. Korántsem problémamentesen, de szintén a II. periódus időszakára keltezzük a Tápiószele-pedagógusületmény-földeken feltárt temetőrészietet is. Több sírban kerültek elő olyan tárgyak (pl. a 2. sír szürke korsócskája; 4., 5., 14. sír berakásos gyöngyei; félkör alakú nyakdísz a 14. sírban), melyek a késő szarmata (szarmata kor III. periódusa: 260/270— 375/380.) temetőkre jellemzők. Ügy véljük, sikerült bizonyítanunk, hogy e tárgyak a II. periódus temetőiben már jelentkeztek, s egyben alátámasztják Párducz Mihály véleményét, aki a késő szarmata kori népesség egy részét — kiszomborernőházi csoport — a korábban itt élt szarmaták utódainak tartja.

137 A 2., 4., 5., 14. sírok tehát a temetőrészlet késői, a III. sz. közepére keltezhető sírjai. Nem is próbálkoztunk a pedagógusföldeki temetőrészlet elemzésével, hiszen a temető jó része ismeretlen, nem is kutatható. A leletanyag tárgyalásakor Párducz Mihály időrendi beosztását használtuk, aki az alföldi leletanyagban jelentkező, lényeges változásokat és a szomszédos, római tartományok történetében jól kimutatható töréseket összekapcsolva dolgozta ki a szarmata kor tagolását.

138 Ezt a felosztást ma is lényegében helytállónak tartjuk, lényeges megváltoztatása — mert a hortobágyi halmos temetők II— III. sz.-ra keltezése

139 ezt eredményezné — jelenleg nem időszerű. 202