Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Máté Bertalan: Mezőgazdasági munkáslakás-építés Cegléden a XX. század elején

Időközben azonban a világpolitikai helyzetben beállt és az ország életében bekövetkezett változások új irányvonalat szabtak a ceglédi munkásházépítési akció amúgy is döcögő szekerének is. 1914 júliusának első felében a Pesti Hazai Első Takarékpénztár azzal, hogy „mivel úgy véljük miszerint a munkásházak építése nem tartozik a város elhalaszthatatlan szükségletei közé", a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság pedig, hogy „ezidőszerint nincs módunkban a szóbanforgó kölcsön ügyében Cegléd város rendelkezésére állni", a pénzfelvételi kérelmet elutasították. Egyedül az Altruista Bank tett ajánlatot.

53 Az időközben bekövetkezett mozgósítás az építkezések ügyének további folytatását lehetetlenné tette és a polgármester a minisztériumtól azt kérte, hogy azok elhalasztását „a viszonyok javulása" idejéig vegye tudomásul.

54 Az előzőekben említettük, hogy a munkásházak felének felépítésére Izsó Jánost fogadta el a város vezetősége. Izsó János időközben azonban a harctérre került, és onnan írt leveléhez csatolva szerepel az iratok között feleségének kérvénye, amely tartalmazza, hogy férje „katonának van berukkolva", és az „elmaradót család tagoknak szükségükvan mert töbféle kötelezetségük vanak" és kéri hogy a férje által az építkezés elvállalásakor letett 3500 koronányi bánatpénzt adják ki neki.

55 Ez a kérvény lényegileg is és jelképesen is a munkáslakás-építési akció hosszú időre történő megakadását is jelentette. Nincs semmi adatunk a világháború időszakából arra, hogy bármilyen irányba is kimozdult volna a holtpontról az ügy. 1919. március 17-én a ceglédi Néptanács ülésén szóba került, hogy 300, egyenként 2—3 szobás lakás építése szükséges, „mert a lakásínséget" csökkenteni kell, ami annál is inkább lehetséges, mert „ezen építkezéshez szükséges telkek rendelkezésre állanak".

56 A Tanácsköztársaság időszakában tervezték ugyan a lakásínségnek házak építésével történő enyhítését is, de ez nem valósult meg az események tragikus alakulása miatt, legalábbis konkrét adatok nem ismeretesek. A következő adataink 1920 őszéről vannak, amikor újra napirendre került Cegléden a munkáslakások építésének az ügye.

57 A munkáslakások építésére a város — mint ezt korábban már érintettük — a Pesti út és Csokonai út által határolt területből engedett át telkeket. Ebből a nagy kiterjedésű ingatlanból 1920 októberében 21 900 D-ölet állami füzes céljára, 8343 D-ölet a polgári fiúiskola gazdasági gyakorlóterületének, 42 277 D-ölet vitézségi telkekül, kb. 4000 П-ölet pedig munkásházhelyeknek jelölt ki. Ebből az utóbbi területből szándékozott azonban a tanács 1200 vagy 2400 D-öl területtel rokkantotthont létesíteni. 1920 novemberében a tanácsülés a vitézi telkekre, a munkásházakra vonatkozó javaslatot elfogadta, a gazdaságimunkás-házak építésére szolgáló területből rokkantotthon kihasítását célzó javaslatot, illetve a javaslat elfogadását attól tette függővé, hogy csak a telket kell a városnak adnia, vagy az épület létesítésének költségeit is viselnie kell,

58 azaz nem támasztana akadályt a tanács a házhelyek csökkentésével szemben. A vármegyéhez egyre sűrűbben érkeztek a lakásépítés iránti kérvények, s az alispán újra az 1907. évi XL VI. tc.-ben foglalt lehetőségekre hívta fel az elöljáróságok figyelmét.

59 1920 decemberében felterjesztette Cegléd a 11 ház építésére vonatkozó ira92