Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
Máté Bertalan: Mezőgazdasági munkáslakás-építés Cegléden a XX. század elején
STUDIA COMITATENSIA 8. Szentendre, 1979. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból FEJEZETEK PEST MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL II. MÁTÉ BERTALAN (Kossuth Múzeum, Cegléd): AZ 1907. ÉVI XLVI. TÖRVÉNYCIKK ÉS ANNAK VÉGREHAJTÁSA CEGLÉDEN Adatok a város munkáslakás-építési akciójához 1907—1923 között Közismert, hogy a múlt század végén, századunk elején Magyarország az egyre növekvő gazdasági, politikai hatalommal bíró burzsoázia befolyása ellenére súlyos, feudális maradványokkal terhelt agrárország volt. Attól függetlenül, hogy az 1897—1898-as, országos méretű földmunkás- és szegényparaszt-megmozdulások a hatósági terror következtében nem hoztak radikális változásokat, híven tükrözték a tömegek elkeseredésének fokozódását. 1 A kivándorlók számának növekedése, a munkaerő egyébként történő elvesztési lehetősége az uralkodó osztály figyelmét is egyre inkább „határozott" megoldásra irányította. Hogy a „megoldást" hogyan látta kivihetőnek az akkori uralkodó osztály, illetve az őt igazoló, a két világháború időszakából származó vélemény, arra álljon itt egy példa. A kormány az 1890-es évek agrármozgalmai láttán „tisztában volt azzal, hogy e beteges jelenségek gyökeres orvoslást kívánnak! E cél felé — az első jelentékenyebb lépést (kiem. M. B.) a) az 1898. évi 2. törvénycikk megalkotása jelentette, mely egyszersmind megnyitotta a kormány agr-árszoeiális intézkedéseinek sorát. Ugyancsak hasonló irányban halad b) az 1907. évi 45. te. is. E két törvényes intézkedés az érdekelt munkáskategóriák jogi helyzetének javítására törekszik ..." E szerény és rövid tanulmány keretén belül nincs mód és talán szükség sem arra, hogy a fentebb említett, hírhedt két törvénynek az elemzését elvégezzük. Meg kívánjuk jegyezni azonban, hogy a továbbiakban részletesen kifejtendő mezőgazdasági munkásház-építési akció és a fentebb idézett törvény kapcsán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is felemelte a szavát. 1907 áprilisában százezres példányszámban „Derestörvény" címmel röpiratot jelentetett meg, amelyben nyíltan és kíméletlenül tárta fel a kegyetlen valóságot, amikor az eddig „kutyába sem vett" cselédet a munkaerő biztosítása végett ilyen brutálisan kötik röghöz. Kíméletlen bírálatnak vetette alá a röpirat a kormány lakásépítő politikáját is, főleg azt a részét, hogy „ ... az állandó lakás megtanítja a hazai földhöz való ragaszkodásra, megtanítja a magántulajdon tiszteletére és megbecsülésére a lakáshoz juttatottakat... és... ez az áldozat gyümölcsöző befektetés, amely dúsan be fogja hozni kamatait" ... Erre vonatkozik a szociáldemokrata vélemény, hogy „ ... hiába tagadják ezt, a cél világos... egy negyed telek tulajdonosa már nem kap házat, hiszen ezt már kellőleg lekötötte a magántulajdon... 77