Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Alföldi Vilma: Vác közigazgatása a dualizmus korában

közül rendszeresen csak fele, tyg-a vett részt az üléseken. Egy-egy ülés napirendjén gyakran 20—30 napirendi pont is szerepelt. A testület a beszámolókat általában elfogadta, az előterjesztéseket, javaslatokat megvalósításra a különböző szakbizottságok elé terjesztette. Az állandó bizottságként működő szakbizottságokat a testület a saját kebeléből választotta. Az 1870-es években a következő bizottságok működtek. Egy-egy bizottságban 20—20 fő dolgozott:

15 a) közoktatási, b) jogügyi, c) pénzügyi, d) gazdasági, e) építészeti és szépészeti, f) egészségügyi. A szakbizottságokba a témához legjobban értőket választották a testületből, s az általuk hozott határozat ellen 15 napon belül fellebbezhettek az érintettek a közgyűléshez. A városi szabályrendelet szerint a bizottságok működését rendszerint a közgyűlés veszi igénybe, de a tanács és a polgármester is „jogosítva" van tőlük a szakukhoz tartozó ügyékben véleményt vagy jelentést kérni. A városi tisztviselők kötelesek a bizottság kívánságára felvilágosítást adni, s a szükséges okmányokat előterjeszteni.

16 A legösszetettebb feladata a gazdasági bizottságnak volt. Feladatkörébe tartozott a város gazdasági ügyeinek, ingó és ingatlan vagyonának ellenőrzése. A bizottság által megbízott iparhatósági biztos intézte a céhek megszűnését követően az ipartársulatok, ipartestületek szervezését.

17 Az 1880-as években az ipar és a kereskedelem fejlődésével a gazdasági bizottság ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakosztályra bomlott fel. Az ipari szakosztályon belül külön fontos szerepet kapott az ipartestülettel kapcsolatot tartó iparhatóság. Az iparhatósági biztos ellenőrizte az ipartörvény rendelkezéseinek betartását. Vácott, az 1880-as években Gajáry Géza (később városi főjegyző, majd polgármester) lett az iparhatósági biztos. Több ízben szigorú büntetést szabott ki a szabálytalan tanoncszerződések miatt.

18 Súlyos vétségnek számított a segédek be nem jelentése és a jogtalan iparűzés is. Az egészségügyi és iparügyi bizottság közösen tartott ellenőrzéseket a gyárakban, azt vizsgálva, hogy az egészségügyi, baleset elleni szabályokat betartják-e. 1911-ben pl. a képviselő-testület vizsgálatot rendelt el az Első Magyar KötőSzövőgyár Rt.-ben és a Kobrák-cipőgyárban. A vizsgálatba az említett két bizottságon kívül a rendőrkapitányt is bevonták. A vizsgálat negatív eredménnyel zárult. A kötő-szövőgyárban készült vizsgálat jegyzőkönyvében olvashatjuk: ,,A termeket nem szellőztetik, nincs szellőzőberendezés ... Ez okozza, hogy a kötő-szövőgyárban jóval magasabb a TBCben meghaltak száma . . . kérdem ki vállalja ezért a felelősséget?! Tudjuk, hogy 11—12 éves fejletlen lányokat is alkalmaznak a szövőgyárban."

19 A Kobrák-gyárban lefolytatott vizsgálat hasonló eredménnyel zárult. A testület megrótta az illető gyárak vezetőit, s egyben felszólította, hogy „a padlózat hasadékait kemény fával tömjék be, s a termeket naponta háromszor szellőztessék ki! A padlót naponta olajos ronggyal töröljék fel, s szublimáttal ellátott köpőcsészéket helyezzenek el."

20 S egyben felszólították a gyárak vezetőit, hogy 14 éven aluli „munkásokat" és „munkásnőket" ne foglalkoztassanak. 62