Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

mozgásba jöjjön s közkézen forogjon. A polgárság keresetképességét növeljük, erejét izmosítsuk!" A város korábban is meglevő pénzintézete, a takarékpénztár mellé 1900 júliusában megalakult a szentendrei hitelszövetkezet is. „Az új hitelintézet célja a helybeli kiskereskedők, a kisiparosok és kisgazdák segítése olcsó kölcsönök nyújtása által."

40 A hitelszövetkezet részvénytársaság formájában jött létre. A részvénytulajdonosoknak megvolt az az illúziójuk, hogy egy nagy vállalkozás cselekvő részeseivé lettek. Néhány mondat a részvényekre nyomtatott szövegből : „Üzletrészjegy, amelynek kiszolgáltatásával az alulírott szövetkezet ezennel elismeri, hogy ... az alulírott szövetkezetnél jegyzett .. . koronás üzletrészét teljesen befizette, s ezáltal részesévé lett mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek, amelyek az alulírott szövetkezet alapszabályai értelmében a rendes üzletrészes tagokat megilletik és terhelik .. . Szent-Endrei hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja."

41 A szentendrei mezőgazdaságban, iparban és pénzügyi életben tehát egymás mellett találjuk a tipikusan feudális jegyeket és az imperializmus korának csírájában már felismerhető ismérveit is. A városi vagyon kezelését, a képviselő-testület és városi tanács önálló gazdálkodását viszont még szinte teljes egészében a feudális szokások, módszerek jellemezték. Az 1872. március 12-i képviselő-testületi ülésen hozott szabályrendelet értelmében a városi tanács évi költségvetéssel dolgozott. A jegyzőkönyvi adatok szerint szerény összeggel gazdálkodott Szentendre városa. Az 1885-ös költségvetésben például csupán 44 036 frt 34 krajcár bevétele és 40 290 frt 12 V

2 krajcár kiadása volt a városnak.

42 Szentendrének a városi adókon, pótadókon, az 1891-től fokozatosan kiharcolt fogyasztási adókon, a város tulajdonát képező ingatlanok, helypénzszedési, révhasználati és egyéb regálejogok árverés útján történő bérbeadásán kívül szinte egyáltalán nem volt bevétele. A bérleti díj nagysága mindig az árverés eredményétől függött. (1897-ben például az erdőn kívüli vadászati jog bérbeadásáért évi 200 frt-ot kapott a város. Az 1899-es árverésen a dunai halászat jogát évi 45 frt-ért, a dunai rév használati jogát évi 540 frt-ért, a városi helypénzszedési jogot évi 1450 frt-ért adta bérbe a magisztrátus.) 1886-ban a helybeli regálejogok megváltására 53 000 frt kölcsönt vett fel a város 4%-os kamatra, 41 évi törlesztésre.

43 (Maga a megváltási összeg csak 44 000 frt volt, de ha már úgyis kölcsönért kellett folyamodni, a városvezetőség egyéb kiadásokra is gondolva, magasabb kölcsönt kért.) Ezért 1886-tól kezdve szinte minden évben magasabb volt a költségvetésben tervezett kiadás a bevételnél. 1900-ban például 50 070 frt 38 krajcár bevételt és 55 765 frt 63 krajcár kiadást tervezett a költségvetés. Az 5695 frt 25 krajcár hiány pótlására a megállapított állami adó után 33,7%-os pótadót vetettek ki. (1889-ben 9,53%, 1898ban 25,48% volt a pótadó.) A pótadó végtelenségig való növelése azonban nem jelentett megoldást a város számára a lakosság fizetésképtelensége miatt. ,',... kimutatásban részletesen névszerint elősorolt hátralékosoktól, ezeknek teljes vagyontalansága miatt az őket terhelő 480 korona 24 fillér városi pótadóhátralék összegek behajthatatlanoknak bizonyultak" — olvashatjuk a képviselő-testület 1900. október 29-i ülésének jegyzőkönyvében. 1905-ben és 1906-ban szintén el kellett engedni a ki33