Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján
nak. Igaz ugyan, hogy egyik-másik jelölt kilátogat széjjelnézni ide vagy oda, vagy éppen a jelöltek egymást keresik fel, de a régi virtuskodás, a jókedv, a kortesláz megszűnt. Szomorú világban élünk, — üres a zsebünk, a pincénk, a haza sorsáról néma veszteglést tanúsítunk, mert nem bízunk többé senkiben, nem hiszünk senkinek... Régi hazavédők, független, érdek nélküli atyák, jöjjetek és cselekedjetek!" — írja a Szentendre és Vidéke Hírlapja 1910. május 20-i száma. A szentendrei város vezetőség politikáját a századforduló korában — mint már az előző évszázadokban is — a legnagyobb lojalitás jellemezte. Jól reprezentálja ezt a képviselő-testület 1896-os millenniumi díszjegyzőkönyve, amelyben a szerb származású Dumtsa Jenő a soknemzetiségű város teljes egységét, a lakosság király iránti hűségét s egyben a helyi szerbségnek a magyar nemzethez való tartozását, tudati asszimilálódását bizonygatja. „ ... bármely nemzetiséghez, bármely valláshoz is tartozunk, elsősorban a magyar nemzet egyenlő jogokkal felruházott tagjai vagyunk.. . Szent-Endre város közönsége minden időben... az uralkodóház és a haza irányában való kötelesség teljesítésében példás magatartást tanúsított." Szentendrén is óriási pompával ünnepelték az ezeréves évfordulót. „Vasárrap, május hó 10-én reggel öt órakor jelentse száz mozsár lövés zúgása az ünnepnapot." Hat órakor a tűzoltózenekar járja be a várost. A város összes tisztviselője és az összes képviselő-testületi tag (kilenc órakor a református templomban, tíz órakor a római katolikus templomban, tizenegy órakor pedig a görögkeleti templomban vett részt hálaadó istentiszteleten — bizonyságául annak, hogy a városban teljes a felekezetek közti egyetértés. Este nyolc órától a főutcákon díszkivilágítással jelezték a nagy évfordulót. Fél 9-től fél 11-ig a tűzoltó-zenekar a főtéren térzenével zárta a városi millenniumi ünnepséget. Továbbá beszereztek egy honfoglalást ábrázoló nagy képet a városháza díszítésére. S hogy a millennium fényeiből az árnyékos oldalra is jusson, 50 forintot szétosztottak 10 szegény asszony közt, másik 50 forintot a többi városi szegény közt, sőt még évi 60 forintos millenáris ösztöndíjat is alapítottak egy-egy Budapesten tanuló szegény szentendrei gimnazista vagy polgárista gyerek részére. 18 Csupán két évvel múlt el a nagy nemzeti örömünnep, amikor egy újabb — immár gyászünnep rendezésére került sor. A képviselő-testület 1898. szeptember 14-i rendkívüli ülésén emlékeztek meg a Genfben megölt Erzsébet királynéról. „A temetés napján minden néven nevezendő munka szüneteljen, a zenélés és egyéb vigalom tartása tilalmazva legyen", az iskolákat és üzleteket tartsák zárva, 30 napig lengjenek gyászlobogók a házakon, 30 napig a város minden hivatalos levelét gyászborítékban, fekete pecséttel küldjék. 19 Nem kellett szégyenkeznie Szentendrének: ez a kisváros éppen úgy tudott ünnepelni, mint az egész görögtüzes Magyarország. Megünnepelték Ferenc József koronázási évfordulóját és születésnapját is. Az 1899-es születésnapi ünnepségre azonban „ . .. egy sajnálatos körülmény nyomasztó hatással volt, mely majdnem tüntető kivonulásra szolgáltatott alkalmat". A római katolikus templomban a hivatalos istentiszteleten ugyanis a helyi hazafiak által várt Szózat helyett a Gotterhalte-t énekelték. A helyi sajtó nagyon elítélte a katolikus papságot, amely „ ... kész lojális érzelmének elégtételéül hazafiságát alárendelni". 20 Valóban, a város vezetősége lépten-nyomon igyekezett lojalitását bizonyítani. Még a Kossuth-ünnepségeket is a lojalitás jegyében szervezték. Kossuth születésének 100. évfordulója tiszteletére 1902 szeptemberében a Budai utcát „Kossuth Lajos utcá"-nak (ma is ez a Kossuth utca), a korábbi 25
